A térdízületi kopás a degeneratív betegségek körébe tartozó, progresszív (folyamatosan előre haladó) megbetegedés. Kialakulásában szerepet játszó okok két csoportra oszthatók.

Primer arthrosis (elsődleges ízületi kopás):
Kialakulásának oka a porc anyagcseréjének hibája, szerkezetének megváltozása,illetve az előrehaladott életkor. 50- 60 év körül, rendszerint mindkét térdben jelentkezik.

Secunder arthrosis (másodlagos ízületi kopás):
Oka az ízületi felszínek egyenletes illeszkedését befolyásoló betegség (pl.:”X-láb”, „O-láb”) az ízületet érintő gyulladásos folyamatok, vibrációs ártalom, ízületi porcot károsító gyógyszerek (pl.: szteroidok) szedése, egyes anyagcsere betegségek (cukorbetegség), baleset (ízületbe hatoló törés), továbbá az elhízás lehet. Ezekben az esetekben a tünetek az alapbetegség lezajlását követő években az ízület fokozott terhelésére (elhízás, terhesség) vagy kisebb traumák hatására először az egyik, majd idővel a másik térdben is megjelennek.

A betegség leírása
Előterében a porcszövet nagy mechanikai igénybevétele, továbbá csökkent anyagcseréje miatt a porc fokozatos átalakulása, majd pusztulása áll. A porc elveszti kékesfehér színét, fénylő jellegét, rugalmatlanná válik, helyenként felrostozódik, bereped, mészsók rakódnak le benne, s többé már nem biztosít egyenletes gördülékeny csúszó felszínt az ízületi végek számára. Az ízületet alkotó csontok is átalakulnak. Bizonyos felszíni részeik megvastagodnak, mások felszívódnak és kocsonyás folyadékkal teli üregeket képeznek. Az ízület széli részén porccal fedett csontos növedékek (osteophyta) keletkeznek, melyek az ízületben létrejövő mozgást jelentősen csökkenthetik. Az ízületi tok megvastagodik, zsugorodik, tovább csökkentve ezzel a mozgást, s időnként begyullad, mely heves fájdalmat okoz. Az ízületi felszínek egyenletes csúszását biztosító folyadékot csökkent mértékben és minőségben termeli. Végül a betegség előrehaladott, súlyos stádiumában mindezen folyamatok hatásának eredményeképp az ízületi csontvégek porcborítás nélkül maradnak, majd a szervezet –jelen esetben káros- regeneráló folyamatainak következtében összecsontosodnak, végleg megszüntetve ezzel az ízületi mozgást.

Térd esetén két ízületben számolhatunk ízületi kopással, a comb-és lábszárcsontjai között és a térdkalács mentén.

A kopás legjellemzőbb tünete a fájdalom. Kezdetben nagyobb megterhelés után, nyugalomban jelentkező tompa fájdalom, fáradtságérzés, illetve hosszabb ülés, fekvés után a mozgás kezdetekor úgynevezett „indítási fájdalom”, mely további mozgás hatására „bejáródik” enyhül. A későbbiekben a fájdalom egyre inkább terhelés, mozgás alatt (különösen lépcsőn lefelé, guggoláskor, térdeléskor) tapasztalható, s pihenéskor szűnik, majd súlyosabb esetekben már csak csökkenthető, állandósul, az éjszakai pihenést is zavarhatja.

A fájdalommal szinte egy időben jelenik meg a mozgáskorlátozottság tünete is. Kezdetben csak hosszabb pihenés után jelentkező fájdalmatlan merevség, ami idővel oldódik, de később a fent említett folyamatok (egyenetlen csúszó felszín, csökkent ízületi folyadék, csontnövedékek, zsugorodott tok...) továbbá a fájdalom miatt feszessé vált izmok állandósítják a merevséget. A mozgással egyidejűleg gyakran tapasztalható hó ropogás szerű hang (crepitatio).

Előrehaladottabb folyamatoknál a beteg rövidebbnek érezheti az érintett lábát. Ennek okaként az izmok egyensúlyának felborulása nevezhető meg (a nagy combfeszítő látványosan gyengül, így a térdet hajlító hátsó comb izmok nagyobb erővel dolgoznak), de a deformált ízületi felszín is ront a helyzeten. A rövidülés később sántításhoz vezet, a fájdalom és a merevség miatt egyre csökken a mozgás, s végül akár teljes járásképtelenség is kialakulhat.

A térdkalács mentén kialakuló kopások a tüneteket és a kialakulást illetően külön specialitásokkal rendelkeznek. Oka a térdkalács rendellenes alakja, sérülése, továbbá az izmok egyenetlen működéséből adódó túlterhelések, s emiatt egyenetlen nyomásviszonyok. A térdkalács mozgását állandó fájdalom jellemzi, de nem ritkán a fájdalom nyugalomban is jelentkezik. Mozgás során olykor megakadás, vagy kiugrás-szerű érzés tapasztalható.

Terápiás lehetőségek
Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy a térdízületi kopás tüneteinek észlelésekor olyan változások következnek be, melyek az orvostudomány jelenlegi állása szerint visszafordíthatatlanok. A megelőző gondozásnak, helyes életmódnak, korszerű táplálkozásnak és rendszeres mozgásnak tehát kiemelt szerepe van.

Természetesen a már kialakult folyamat lassítására, illetve a tünetek enyhítésére több módszer áll rendelkezésünkre. Az orvosi terápiában elsősorban a gyógyszeres terápia, valamint a különböző műtétek alkalmazása elterjedt. A gyógyszerek közül a nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentők, az ízületbe, vagy az ízület köré juttatott szteroidok a gyulladást és a következményes fájdalmat enyhítik, lehetővé téve az ízület szabadabb mozgását s ezzel közvetve regenerációját is. A porcvédő szerek, porcszármazékok lassítják a porc degenerációját, a betegség korai szakaszában eredményesen alkalmazhatók.

Műtéti kezelés leginkább előrehaladottabb stádiumokban a fájdalom csökkentésére, az ízületi mozgás növelésére, valamint a deformitás korrekciójára alkalmas. A károsodott ízületi felszín, vagy felszínek cseréjével, azaz protézis beültetésével a fájdalom teljes mértékben megszüntethető, helyreáll a mozgás, azonban végső esetben, ha a csont már protézis befogadására alkalmatlan, az ízület elmerevítésével érhető el a fájdalommentes állapot, de az ízület merev marad. Egyre elterjedtebbek a további állapotromlást megelőző (preventív) műtétek is. Ezek az ízületi felszínek egyenletesebb illeszkedését, illetve az ízületben uralkodó fokozott nyomás csökkentését célozzák meg.

Az orvosi kezeléssel párhuzamosan az egyes fizioterápiás és gyógytorna lehetőségek lehetőségek kiemelt szerephez jutnak.

A fizioterápiás gondozás célja az izmok feszülésének oldása, a fájdalom enyhítése, az ízület tehermentesítése . Mindezek érdekében számos passzív eljárás: járóbot használata, masszázs, pakolások( iszap, Ritex, gyulladáscsökkentő Antiflogisztin), súlyfürdő, termálfürdő, a szöveti anyagcsere fokozására infravörös kezelés, rövidhullámú és mikrohullámú kezelések, a környező szövetek lazítására ultrahangos kezelés, valamint manuálterápia alkalmazható.

A fizioterápiás eljárások másik, aktív csoportját a gyógytorna kezelés képezi. Alkalmazása rendkívüli fontossággal bír a terápiában, ugyanis az ízületi porc regenerációja csakis a vérkeringés javításával, a porc anyagcseréjének fokozásával érhető el. Ezt rendszeres, ízületet nem terhelő mozgással (gyógytorna vízben és szárazon, úszás, kerékpározás) biztosíthatjuk. A rendszeresen végzett gyógytorna kezelés célja az előbbiekben taglalt eljárások eredményességének fokozása, a regeneráció elősegítése,a fájdalom csökkentése, a mozgások terjedelmének fokozása, továbbá életmódbeli reformok előmozdításával egy egészségesebb aktív élet elérése.