Azoknak a betegeknek, akiknek térdízületi arthrosisuk van, járáskor egy megnövekedett valgus-szög figyelhető meg a térdükben. Az csípő körüli abduktor izmok erősítése csökkenti ugyan a fájdalmat, de a tengelyhibát nem képes korrigálni. Ezt véli Susanne Hannig és Robert Pfund, akik ebben a tanulmányban foglalták össze tapasztalataikat.

Alapkérdés: Milyen hatása van egy 8 hétig tartó csípőabduktor-izomerősítő programnak az erőre és milyen hatása van a funkcionális térdízületi terhelésnek a betegek fájdalma szempontjából a mediális térdízületi arthrosisra?

Háttér: a térdízület túlzott terhelése ahhoz vezethet, hogy az esetlegesen már fennálló térdarthrosist felerősíti. Ilyen terhelő faktorról van szó az ún. térd-addukciós nyomatéknál (pillanatnál)-TAdNy, mely a térd mediális részénél erős nyomáshoz-fájdalomhoz vezet. Tanulmányok kimutatják, hogy az ilyen térd-addukciós nyomaték azoknál, akiknek belső térdízületi kopásuk van nagyobb, mint az egészségeseknél. Sled és társai gyanítják, hogy a csípőabduktorok erősítése többek között ezt a TAdNy-t csökkenti és ezzel a káros, mediálisan fellépő erőt redukálni tudja. A kutatásban résztvevő alanyok: azok a betegek vehettek részt, akik már elmúltak 40 évesek, a hónap legtöbb napján volt térd körüli fájdalmuk, melyet radiológiai és arthroszkópos vizsgálattal is alátámasztottak, hogy a mediális ízületben arthrosis áll fenn.

Kizáró tényezők: azokat a betegek lettek kizárva a vizsgálatból, akik az utolsó 3 hónapban intraartikuláris injekciót kaptak kortison formájában, vagy az állapotuk már nem engedte meg, hogy a vizsgálatban részt vegyenek, vagy egyéb betegségük volt, ami miatt a gyógyszeres kezelésük a térdízületi kopást befolyásolta volna. Ezen kívül azok sem vehettek részt, akiknek csípőarthrosisuk volt, előrehaladott állapotban vagy már protézis műtéten átesve, mert így egy csípő körüli izomerősítő-programban már valószínűleg részt vettek.

Tanulmány-design: nem ekvivalens, előteszt-utóteszt kontrollos design. Ez a design 2 nem ekvivalens csoportot tartalmaz (gonarthrosisos és egészséges csoport), melyek közül az egyik egy tréningprogramon ment keresztül a másik, a kontrollcsoport pedig nem kapott kezelést. Ennek megfelelően történt a csoportosítás.

Közbeavatkozás: A 80 beteget 2 egyenlő csoportra osztották:
1. csoport (kopásban szenvedők, n=40): fizioterapeuta utasításaival történt a csípőízület körüli izmok erősítése, melyet a résztvevőknek 8 héten át heti 3-4 alkalommal kellett végezniük. A tesztalanyok ezen kívül még egy füzetecskét is kaptak a helyes gyakorlatokról (főként Thera Band-el végzendő gyakorlatokat tartalmazott). A gyakorlatok a következőkből álltak: csípőabduktor-erősítés oldalt fekve ellenállással szemben szalaggal; stabilizációs gyakorlatok egy lábon állva, illetve abduktor-gyakorlatok egy lábon állva ellenállással; lépcsőn állva csípőabduktor-gyakorlatok egy lábon.
2. csoport (egészséges kontrollcsoport, n=40): ennek a csoportnak a megszokott napi aktivitását kellett folytatnia, külön izomerősítő gyakorlatok nélkül.

Eredményeket mérő paraméterek: a külső paraméterek radiológiai felvételek voltak az alsó végtagról, melyeknél a kutatók a frontális síkban nézett tibia-femur tengelyszöget határozták meg egy speciális számítógépes program segítségével. Az arthrosis súlyosságát a Kellgren-Lawrence Skála segítségével határozták meg a radiológusok. Járásanalízissel kaptak a térdízület mozgásáról 3-dimenziós adatokat. A csípőabduktorok erejét izokinetikus dinamóméterrel mérték meg. A funkcionális teljesítőképességhez az ún. Five-times-sit-to-stand-Test használták. A térdfájdalom erősségének megítélésére a Western-Ontario-and-McMasters kérdőívet hívták segítségül.

Eredmények: 8 hét elteltével az első csoportnál jelentős izomerő-növekedést mértek a csípő körüli abduktoroknál, mint a kontrollcsoportnál, egy jobb funkcionális teljesítőképességet is megfigyeltek és kisebb fájdalomról számoltak be a tesztalanyok. A TAdNy tekiktetében nem találtak jelentős változást.

Következtetés: bár a gyakorlatok a varus-komponenst nem befolyásolták az éritett térdízületeknél, profitáltak a betegek a térdkopásukat illetően: jobb funkcionális teljesítőképességük lett és kisebb fájdalmuk a térdízületben.