A teniszkönyök és golfkönyök leginkább a sportrehabilitáció tárgykörébe tartozó, gyakori kórképek. Talán elnevezésükből adódóan sokan tévesen úgy gondolják, hogy csakis sportolók vannak kitéve ilyen fokozott igénybevétel okozta íngyulladásoknak.

Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy az alkar hajlító és feszítő inainak túlterhelésből eredő gyulladásai leginkább amatőr játékosokat érintenek a rossz technika, vagy a helytelen ütőhasználat miatt, illetve olyan embereket, akik munkájuk során egyoldalúan használják kezüket, például naphosszat gépelnek, vagy a számítógép egerét használják. Nőknél és férfiaknál hasonló arányban, szinte bármely életkorban előfordulnak, de leginkább középkorúaknál jellemzőek.

A túlerőltetés mögött nagyon gyakran valamilyen hajlam is közrejátszik a tünetek kialakulásában. Ilyenek a túl gyenge izmok, vagy egy diszharmónia az alkart feszítő illetve hajlító izomcsoportok ereje között, ismétlődő mikrotrauma a könyökízületben, vagy a könyök rándulása, húzódása.

E két kórkép felismerése viszonylag egyszerű. A páciens panasza rendszerint egy terhelésre jelentkező erőteljes könyökfájdalom az ízület belső (golfkönyök), vagy külső oldalán (teniszkönyök), ami többnyire egyértelmű jel, de a diagnózist az orvos egy-két fizikális teszttel, esetleg kétirányú röntgenfelvétellel is alátámasztja. Fontos a differenciáldiagnosztika is, melynek során kiszűrjük a betegség kialakulásában fontos egyéb kórokat is (pl. alkaridegek nyomás alá kerülése vagy a nyakcsigolyák és a közöttük lévő porckorongok degeneratív megbetegedései).

A tüneteket tekintve egyértelműen a fájdalom a legmeghatározóbb. Jelentkezhet fizikai aktivitást követően vagy közben, de súlyosabb esetekben már fizikai aktivitástól függetlenül, akár éjszaka is. Teniszkönyök esetén a kézfej hátrafeszítésére, míg a másik kórképnél az ujjak hajlítására ill. fogásra tapasztalható, a beteget hétköznapi tevékenységeiben is jelentősen korlátozza. Az érintett könyök, illetve alkar megdagad, golfkönyöknél a belső, teniszkönyöknél pedig a külső csontgumó nyomásra érzékennyé válik. A könyökárok illetve a könyökcsúcs is panaszos lehet. Az ízület mozgásterjedelme esetenként megtartott marad, de gyakoribb, hogy valamilyen irányba akadályozottá válik a mozgás.

Az íngyulladások kezelésében legfőképp a gyulladásból adódó tüneteket kezeljük. A gyógyulás elengedhetetlen feltétele az érintett végtag teljes felmentése mindenféle fizikai munka alól, de legtöbb esetben ez már nem elégséges. A fájdalom csillapítására jó házi módszer a jegelés de az orvos gyakran nem-szteroid gyulladáscsökkentőket és fájdalomcsillapítót is felír s ezek enyhébb esetekben szinte teljesen megszüntetik a panaszokat. Az imént említett módszerekkel csak a tüneteket fojtják el, de a páciens amint visszatér régi életritmusába a panaszok ismét előtörhetnek. A betegség hatásos kezelése sokszor csak a kiváltó ok megszüntetésével lehetséges, tehát pl. munkahelyváltással, de legalább is a munkakörnyezet átalakításával, ergonómikussá ízületkímélőbbé tételével illetve sportban a helytelen ütéstechnika, vagy a nem megfelelő eszköz cseréjével érhető el. Amennyiben előrehaladottabb a páciens állapota, komolyabb beavatkozásra is szükség lehet.

A makacsabb gyulladásokat az érintett ín környékére beadott szteroidinjectióval csillapítják, illetve a fájdalmas rész besugárzása szintén segítheti a gyógyulást. A problémás időszakban az ízületet brace (az ízület bizonyos irányú mozgásait korlátozó tok) viselésével tehermentesítik úgy, hogy mérséklik az érintett ínra ható nyomást. Ezeket kezdetben állandóan (kivéve este) később már csak sportoláskor kell használni. Mindezek mellett hatékony kiegészítő terápiát jelentenek a különböző fizikoterápiás eljárások is. Iontoforézissel a gyógyszerek bejuttatását teszik hatékonyabbá, az ultrahang egy mikromasszázs és meleghatással fejt ki jótékony hatást.

Amennyiben a panaszok enyhültek, fizioterápiával, gyógytornával és az inak óvatos nyújtásával előzhetjük meg a kiújulást. Rendkívül eredményes lehet az idegmobilizáció, valamint a Mulligan manuálterápia is, mely a fájdalmat teljesen mellőzve modern módon funkcionális szemléletben kezel a problémás hétköznapi mozdulatokat gyakoroltatva s akár pár kezeléssel a pácienst is bevonva a terápiába tartós eredményt biztosít. Ha 6-12 hónapos célzott kezelésre sem tapasztalható érdemi javulás, a műtéti megoldás kerül előtérbe. Ennek során leválasztják a problémát jelentő izmokat eredési helyükről, valamint eltávolítják a károsodott ínrészeket is. A műtétet később gyógytorna követi. Fontos azonban megjegyezni, hogy a műtétek csupán 60-65 százaléka sikeres, a betegségre jellemző a sorozatos kiújulás mindaddig, amíg a kiváltó okot (egyoldalú terhelés) meg nem szüntetjük. Előrehaladott esetekben a túlterhelésből eredő gyulladások kezelése a páciensek idejét és türelmét jelentősen igénybe veheti. Éppen ezért fontos lenne a prevenciót, a betegség megelőzését előtérbe helyezni, hiszen korai stádiumban kis odafigyeléssel különösebb beavatkozás nélkül a páciens is segíthet önmagán.

Érdemes a könyököt munka, vagy játék után 10-15 percig pihentetni. A fájdalmas időszak lezajlása után törekedni kell az alkarizomzat harmóniáját megteremtésére, bizonyos izmokat nyújtására, másokat erősítésére.

Javasolt gyakorlatok:

Vállait engedje le, hátrafelé néző tenyérrel nyújtsa ki könyökét. Csuklóját hajlítsa be, tenyere felfelé nézzen. Másik kezével fokozza a nyújtást, amíg nem érzi az alkar izmainak húzódását!

Alkarját fektesse asztalra úgy, hogy csuklója szabadon mozoghasson. Feszítse vissza csuklóját párszor, úgy hogy ujjai a plafon felé nézzenek! Ha már nem okoz fájdalmat súlyzókkal is végezheti a gyakorlatot.

Amikor csak tud, szorítgasson markában egy kisebb gumilabdát!