„A gyermekkor (óvodás, iskolás kor) a maga sokszínűségével a személyiség fejlődésének döntő időszaka, a későbbi felnőttkori karakter meghatározója.”

A tartásjavítás a gyermekeknél elsősorban az izomzat erősítését, és a helyes tartás megtanítását jelenti. Fontos már ekkor elsajátítani, mi a testnek megfelelő és kímélő ülés, állás, fekvés, mozgás közben. Iskoláskorú gyermekeknél megfelelő figyelmet kell szánni az iskolapadban való helyes ülésre, a táskaviselés szabályaira (két vállon vinni), a jó cipő tulajdonságaira (tartsa a sarkat, ne legyen szűk, ne legyen keménytalpú, sportcipő és hétköznapi cipő megkülönböztetése) és a személyre szabott testmozgásra.

Az óvodás gyermeknek óriási a mozgásigénye. Ebben az időszakban történik önállóságuk kibontakozása, ismerkednek a világgal, annak logikájával, felismerik lassan az összefüggéseket, utánoznak, kíváncsiak, és folyamatosan nő a kreativitásuk. Meg kell adnunk nekik a lehetőséget, hogy próbálkozhassanak, vállaljanak kockázatot, ismerjék meg saját képességeik határait, teljesítőképességüket. Könnyen lehet, hogy ilyenkor nem érdeklik még a sportok, akkor azt nem is szükséges erőltetni. Ha a szülő rendszeresen eljár mozogni, már egy jó példát adott gyermekének a későbbiekre nézve. Az is ösztönző lehet, ha a család együtt jár el kirándulni, sétálni, biciklizni. A közös élmények ugyanis testben és lélekben is megerősítenek, beépülnek a gyermekek tudatába, és követendő példaként szerepelnek.

Késő óvodás korban, a kisiskola elején kezd a testséma kialakulni. Megismerik a gyermekek a térirányokat, testrészeiket, a tárgyak és önmaguk térben elfoglalt helyét. Pontosul a finommotorika az idegpályák kiépülése révén. Ekkor már ügyességüknek, fejlődési szintjüknek megfelelő sportágat célszerű választani. Nem biztos, hogy a felnőtt elképzelése lesz a legjobb a kicsinek, ezért több lehetőséget kell mutatni neki, hogy minél többféle ágazatot kipróbálhasson. A harcművészetektől kezdve a táncig bármi megfelelő. A lényeg, hogy a gyermek szeresse a sportot, ne kényszerből járjon mozogni hétről-hétre. Nem versenyzőt kell nevelni belőle, csupán a mozgás öröméért űzze a tevékenységet. Ha persze valamiben kiválóan teljesít, érdemes tovább biztatni, segíteni neki a fejlődésben.

Mi is az a tartásjavító torna?

A gyógytornától nem kell megijedni. Akkor ajánlott elhozni a gyermeket, ha a rossz tartása, (hanyag tartás) nem változik egyéb behatásokra sem. Viszont, ha megtaláltuk a neki megfelelő sportágat, bátorítsuk, biztassuk az örömszerzésben. Mozgás közben erősödik a gyermek önbizalma, önfegyelme, nő az energiája, ezáltal jobban tud majd koncentrálni és a tanulás is könnyebben fog menni. Felfedezi önmagát, a képességeit, korlátait, ezen kívül pedig rendszerességre is szoktatja a sport. Meg tanul bánni az idejével is, így takarékosabb időbeosztást tud majd kialakítani. A cél, egy egészséges, boldog és kiegyensúlyozott felnőttkor elérése, a mely a gyermekkori behatásokra alapozódik.