A tartásjavítás és a „húzd ki magad!” kifejezések nemcsak a gyermekkorban kerülnek előtérbe. Számtalan felnőttet látni, akinek helytelen, hanyag a tartása, előrehelyezett a fejtartása, domborúbb a háta.

Ezek a problémák azonban megelőzhetők. Minél korábban kezdünk testünkre figyelni, annál nagyobb az esélye, hogy idősebb korban sem lesznek maradandó és életminőséget befolyásoló deformitásaink, fájdalmaink.

A tartásjavítás egy életen át fennálló odafigyelést jelent testünkre. Nem véletlenül kell már az óvodában, iskolában megszoktatni a gyermekekkel, hogy egyenesen üljenek, álljanak, húzzák ki magukat. Sportoljanak rendszeresen, hisz fontos, hogy rögzüljön a tudatukban, testünkben mi a helyes. Aki fiatalon egy jó alapot kapott, annak nem lesz nehéz később is követni ezt, azaz odafigyelni a testére, testtartására.

Gyakran előfordul, hogy egy fiatal felnőtt bekerül egy olyan munkahelyre, ahol rákényszerül a napi 6-8 (10) óra ülésre, minek következtében izmai gyengülnek, tartása renyhül. Azonban még ilyenkor sem késő (sőt, sohasem az) elkezdeni a rendszeres testmozgást, esetleg tartásjavító tornát. Nem csak az esztétikum miatt kell erre odafigyelni, mert talán az a legkevesebb. Egy hanyag tartás, gyenge izomzattal komolyabb belső szervi elváltozásokat is előidézhet szervezetünkben, például a domborúbb hát miatt a tüdőkapacitás is csökken, kisebb lesz a légzőfelület, kevesebb levegőhöz jutunk. Ez hosszabb távon a szívre, a keringési rendszerre is kihat. Ha valaki netán még dohányzik is, vagy asztmás betegsége van, akkor a problémák hatványozódhatnak.

Másrészt fontos megjegyezni, hogy testünk, felépítésünk nem úgy lett „kitalálva”, hogy a különböző elváltozásokhoz mindig fájdalommentesen alkalmazkodjon. Ugyanis ha testünkben bármilyen elváltozás, a normáltól eltérő helyzet áll fenn, a fájdalom lesz az első reakció, ami jelezni fog. Tehát csökkenthetjük ezt az érzést, ha visszaállítjuk a harmonikus egyensúlyt.

Rossz tartásunk eredete alapvetően két dologra vezethető vissza. Egyszerűbb eset, ha még nincs valamilyen szerkezeti elváltozás, ilyenkor könnyedén visszaállítható gyógytorna segítségével a harmónia. A már kialakult szerkezeti deformitások esetében nehezebb a dolgunk (Scheuermann kór, gerincferdülés). Többnyire észreveszik fiatalon, így sikerülhet csökkenteni, megállítani a kóros folyamatot. Vannak olyan esetek, amikor csak felnőttkorban derül fény erre, például egy hosszas ülőmunka során fellépő intenzív fájdalom formájában. Idősebb korban azonban többnyire „csak” egy hanyag tartásról van szó. Az esetlegesen megjelenő fájdalmat még ilyenkor is tudjuk befolyásolni, tehát ezért sem késő felnőttként elkezdeni valamilyen sportot vagy tornát.

Hanyag tartásnál az előrehelyezett fejtartás, a domború hát, az előreesett vállak, az elálló lapockák, a suta járás a legjellemzőbb tünet. Emellett felléphet főleg háti, ágyéki, nyaki, vagy sarokfájdalom is. Ezek a tünetek az izmok gyengeségéről árulkodnak, de szerencsére van erre megoldás. Célszerű szakemberrel (gyógytornásszal) konzultálni, aki személyre szabott terápiát, vagy sportot tud ajánlani, hogy hogyan erősíthetjük vagy nyújthatjuk a tartásért felelős izmokat.

A csontritkulást, mint betegséget, a tartásbeli problémák közé kell sorolnunk. Idősebb korban a sovány testalkat, a dohányzás, a helytelen táplálkozás, a változó kor megléte, a kevés mozgás és a genetikai tényezők is befolyással vannak a csontszerkezetre. A csontok csontszövet tartalma kicsi, illetve megfogyatkozott. Minőségbeli változás nincs, csak kevesebb van a szövetből. Így azonban már nem tudja a mindennapi erőbehatásokat olyan erővel felfogni, a teherbírása csökken, és egy erősebb emelésre, hajlásra könnyen berobbanhat. Ennek a betegségnek a kezelésénél nem csak az étrendváltoztatás, súlyosabb esetben a gyógyszeres kezelés, hanem a rendszeres mozgás is fontos. Mozgás során az izmok befolyásolják a csontok anyagcsere folyamatait, több ásványi anyag jut a csontszerkezetbe, tehát a felépítése fokozódik, állománya tömöttebb, szilárdabb lesz. Ha a tartást esetleg nem is akarjuk javítani, de legalább a csonttörés kockázatát csökkenthetjük a rendszeres testmozgással.

Minden életkorban fontos tehát a mozgás, fiatalon ugyanúgy, mint idősebb korban. Legyen ez életünk része, hogy minél tovább megőrizhessük egészségünket és vitalitásunkat.