A Scheuermann - betegség több csigolyára kiterjedő, a csigolyatest másodlagos csontosodási magjait érintő betegség, mely jellemzően 10 éves kor felett jelenik meg és a csontosodás befejeződéséig tarthat. Elsősorban a háti, ritkább esetben az ágyéki szakaszra lokalizáltan, több csigolyán megfigyelhető elváltozást jelent.

A betegség két fő jellemző tünete a domborúbb hát, valamint a fájdalom. Az elváltozás legfontosabb klinikai tünete a rögzült, kifejezetten merev háti domborulat, mely súlyos funkcionális és kozmetikai problémát okoz. A rögzült háti domborulatra jellemző, hogy a beteg nem képes azt homorítani. Ezzel jár a fokozott ágyéki homorulat, mely mintegy kompenzálásképp jön létre az adott gerincen, így kifejezetten mozgékony ez a szakasz. A fájdalom a másik jellemző tünet, a Scheuermann-betegséget illetően. Ennek megjelenése és intenzitása változik az életkornak, a betegség stádiumának és a domborulat elhelyezkedésének függvényében.

Gyakran feltett kérdés, hogy milyen sportot ajánlhatunk a Scheuermann betegségben szenvedő serdülő gyermeknek, akinek szüksége van a napi rendszeres testmozgásra. A sportág választásánál figyelembe kell vennünk az érintett csigolyák elhelyezkedését, valamint az érintettterület hosszát. A betegség akut szakaszában mindenképp kerülendők a zökkenéssel járó sportok, mert ekkor a csigolyák zárólemezei könnyen sérülnek, beroppanhatnak. Pl. trambulin, távolugrás, magasugrás, szekrényugrás, sorozatugrások, valamint a nehéz tárgyak cipelése. A hosszútávfutás, a fordított testhelyzetben történő gyakorlatok (fejenállás), a versenyszerű kerékpározás, valamint a domború helyzetben hosszan kitartott gyakorlatok (kajak, kenu, biciklizés, floorball) sem tartoznak az ajánlott mozgásformák közé. Emellett fontos megemlíteni a fiatalon (serdülőkorban) elkezdett testépítést, súlyemelést, mert az adott területen nemcsak a csigolyatestekre hat károsan, de a porckorongok súlyos sérüléséhez is vezethet.

Egy adott sportág kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy az ne legyen megterhelő a gerinc egészére nézve, főként a Scheuermann - kór által érintett szakaszra. Először is fontosnak tartom, hogy gyógytornász közreműködésével egy megfelelő izomfűzőt alakítsunk ki a törzsön, hogy az, mintegy aktív fűző, segítsen a gerinc megtartásában, a még várható növekedés irányának (egyenes) megtartásában. A korrekciós helyzetben végzett célzott, betegségspecifikus gyakorlatok a Schroth terápiából, valamint az úgynevezett háromdimenziós légzés alkalmazása elengedhetetlen a Scheuermann - kór modern szemléletű kezelésében. Ennek megfelelően erősíteni kell a hátizmokat, a ferde- és haránt hasizmot, a csípőnyújtó, a combtávolító izmokat. Emellett lényeges bizonyos izmokat nyújtani-lazítani is, melyek zsugorodottak lehetnek a deformitás miatt, ezáltal megakadályozzák a törzs kiegyenesedését. Ezek az elülső combizmok, lábszárizmok, a combközelítő izmok, a bordaközti izmok, a mellizmok, valamint az oldalsó és hátsó nyakizmok. Fő cél a csigolyák ék alakú elváltozásának mérséklése, illetve, hogy a csontosodás lezáródása a lehető legegyenesebb helyzetben történjen meg.

Az állóképesség megőrzése, javítása érdekében ajánlott az úszás a pillangó úszásnem kivételével és ha a mennyiségeket nézzük, kis mennyiségű mellúszással, a gyors gyaloglás, a röplabda, a kosárlabda, a sífutás. Állandóan figyelni kell a fájdalommentességre és a kiegyenesített tartásra. Javasolt sportolási formák még: társastánc, lovaglás – kivéve lovas ugratás, szinkronúszás, vízilabda, pilates torna, művészi torna. A foci, futás, kézi- vagy kosárlabda sem tiltott sportágak, de figyelni kell a helyes kivitelezésre, a zökkenések elkerülésével nem ártunk a gerincnek, ezért célszerű egy kényelmes, jól kiképzett, rugalmas talpú cipőben végezni ezeket.

A Scheuermann kór terápiájának felépítését nézve a fő vonal a gyógytorna, ezen belül is a Schroth terápia, amely a leghatékonyabban lép fel a deformitások rögzülésének megakadályozásában. A terápiát kiegészítő sportok pedig jó szolgálatot tehetnek a fizikai állóképesség és az izomzat erősítésének területén.

Az iskolai testneveléstől való felmentés sem célszerű, mert fontos az alapkondíció megőrzése és fejlesztése valamint a terhelhetőség fokozása még fiatal korban főként.