A Scheuermann betegség egy csontosodási zavar, melynek hátterében több feltételezett ok állhat, de a pontos kiváltó tényező ismeretlen.

A csigolyák testét közrefogó zárólemezek töredezetté válnak, így a megrongálódott lemezeken keresztül a csigolyák közti porckorong benyomódik a csigolyatest állományába, ezzel kialakítva a Schmorl-csomót (Schmorl-hernia).

A tengelyirányú terhelés következtében a károsodott csigolyák teste téglatest alakúból ék alakúvá változik. Ha egymás fölött több ék alakú csigolya helyezkedik el, az adott gerincszakasz görbültté válik. Az idő előrehaladtával az érintett terület merevvé válik, előfordulhat, hogy a fölötte, illetve alatta elhelyezkedő szakasz pedig túlterhelődik.

Ha a deformitásban háromnál kevesebb csigolya érintett Scheuermann szindrómáról beszélünk, ha háromnál több, Scheuermann kórról. A népesség 5-15%-ban figyelhető meg az elváltozás, de 30%-nak van legalább egy Scheuermann szindrómás csigolyája.

Az elváltozás tinédzser korban alakul ki, fiúk és lányok egyenlő arányban érintettek. Kezdetben hanyagtartás figyelhető meg. A vállak előreesnek, előretolt has és fejtartás lép fel. A gyerekek panaszkodhatnak háti fájdalomról, kevésbé terhelhetőek, sokat szeretnek feküdni.

A deformitás a háti, ágyéki valamint a közbülső gerincszakaszra lokalizálódhat. Ennek megfelelőek lesznek a tartásbeli elváltozások, illetve a következményként kialakuló tünetek.

Sok esetben a már fent említett testképből, valamint a gerinc előemelkedő tövisnyúlványaiból és a felette elhelyezkedő pigmentáltabb bőrfelület jelenlétéből következtethetünk a betegség jelenlétére. Pontos diagnózist csak álló oldalirányú Röntgen-kép, valamint megfelelő mozgástesztek elvégzésével állíthatunk fel.

A Röntgen-képen szögmérővel az ortopéd szakorvos megméri a deformitás mértékét, ha ez meghaladja a 40˚-ot (normál görbületi mérték: 20-40˚ között) Gschwend-korzett használata szükséges, melyet napi 23 órában javasolt hordani a csontos érés befejeződéséig.

A Scheuermann kór terápiájában a cél az érintett gerincszakasz mobilitásának megtartása, felegyenesítése, és ennek stabilizálása, valamint a tartáskorrekció megtanítása és tudatosítása. A gyógytorna területéről a manuálterápia mobilizáló fogásai, a Schroth módszer és a Klapp módszer aktív gyakorlatai alkalmazhatóak ezen célok elérésére. A betanult gyakorlatokat napi szinten szükséges otthon végezni, hogy a sok ülésnek és hétköznapi terhelésnek kitett gerinc minél több felegyenesedési ingert kapjon, illetve minél kevesebb lehetősége legyen az elmerevedésre. Amennyiben korzett viselése szükséges itt is kiegészül a terápia a specifikus gyógytornaprogrammal, hogy a segédeszköz által elért korrekció stabilizálódjon és tartós maradjon.

Iskolai testnevelés, sport

Az iskolai testnevelés alóli teljes felmentés nem ajánlott. A betegség kialakulásának stádiumában is fontos a kondíció megőrzése, a terhelhetőség megfelelő fokozása. Javasolt a gerincet függőleges irányban terhelő gyakorlatok, sporttevékenységek elhagyása (különböző ugrások, betonon történő futás), valamint a görbült testhelyzetet előidéző feladatok elkerülése (felülről indított felülés).

Sport kiválasztásakor fokozottan figyelembe kell venni a deformitás mértékét, stádiumát és a gerincen történő elhelyezkedését. Mindenképp érdemes elkerülni a tartósan görbült testhelyzetben végzendő sportágakat, illetve ahol a gyermek nem tudja kivitelezni a megkívánt felegyenesedett testtartást (kajak, kenu, evezés, floorball).

Javasolt sportolási formák: úszás – kivéve pillangó-, és csak kis mennyiségű mellúszás, társastánc, lovaglás –kivéve lovas ugratás, szinkronúszás, vízilabda, pilates torna, művészi torna.

Érdekesebb megközelítés

Ha gyermeke többszöri felszólításra sem tudja tartósabb ideig „kihúzni” magát, gyakran görnyed, nehezére esik a felegyenesedett tartás, ne őt okolja, illetve a nehéz iskolatáskát! A kialakulóban lévő, vagy már kifejlett deformitás miatt a gyermek testképe is megváltozik az agyban, ennek megfelelően ő nem fogja érzékelni a megváltozott, kevésbé esztétikus tartást. A korrigált helyzetet nehezére esik megtartani, valamint olyan korrekciós helyzetet fog választani, ami nem is feltétlenül segíti a felegyenesedést (például a vállak feszes hátrahúzása). Ha ezt a jelenséget észleli gyermekénél forduljon ortopéd szakorvoshoz, illetve gyógytornászhoz.