Előadásanyag: Horvát Krisztina Schroth terapeuta, gyógytornász, Scolinea Gyógytorna Magyar Ortopéd Társaság és a Magyar Traumatológia Társaság Kongresszusa 2010. június 17-19.

Előadásomban a L főgörbületű idiopathiás scoliosis megjelenési sajátosságait és az ezekből következő terápiás megoldási lehetőségeket szeretném bemutatni.

Maga a lokalizáció, az érintett terület anatómiai sajátosságaiból adódóan rejt magában olyan megjelenéseket, amelyek különleges terápiás ellátást igényelnek. Ezek között találunk mind a kezelés, mind a páciens szempontjából pozitív, mint negatívumokat is.

A szabad, bordák által nem fixált terület nagyobb teret és könnyebb utat enged a terápiának, de sajnálatos módon a progressziónak is. Ez a területi szabadság lehetővé tesz egy jó derotációs lehetőséget és a L konkáv oldal könnyebb hozzáférhetőségét mind a manuális technikák, mind az izomerősítés szempontjából (musculáris stabilizáció).

Két fő negatívumként említhető a könnyebben kialakuló secunder funkciózavarok és a rotációs csigolyaelcsúszás lehetősége.

Maga a görbületen belüli megjelenés is rendelkezik sajátságos jelekkel. Ezek közül főbb említést érdemlő az L 4 lebillent helyzete, ami nagymértékben hozzájárul a scoliosis dekompenzáltságának kialakulásához, a nagymértékű rotáció, amely a csigolyák terheléseloszlását megváltoztatja, valamint a L. hypolordosis, amely a progresszió folyamatában prediszponáló tényezőként szerepel.

A külső testkép megjelenésében kiemelkedő, hogy a L főgörbületű idiopathiás scoliosis esztétikailag kedvezőbb képet mutat a Th főgörbülettel való összehasonlításban, emiatt sok esetben későn kerül felismerésre.

Említést érdemlőek a szomszédos struktúrák elváltozásai, mind az ok- okozat, mind pedig a terápia komplexitása szempontjából. A L főgörbületű scoliosis esetén megjelenő medenceeltérések rotációval, billenéssel, eltolódással járó elváltozások szelektív terapizálása a progresszió megállítása szempontjából kiemelkedő fontossággal bír. A lábeltérések, kiváltképp a lábhosszdifferencia helyes vagy helytelen megítélése komoly következményeket vonhat maga után.

Az előzőekben említett secunder funkciózavarok legnagyobb részben az alábbiakban nyilvánulnak meg. Mozgásbeszűkülések a L szakaszon, rotációs csigolyaelcsúszások (a görbületi csúcscsigolyát érintve), konkáv oldali arthrosis, derékfájdalom – itt kiemelném a L szakasz teherviselő, valamint a L hypolordosis jelentőségét, ami szintén hajlamosít derékfájdalom kialakulására, valamint erősen progrediáló esetekben.

A közvetlen terápiás irányvonalak az alábbiakban határozhatók meg. Az első és legfontosabb az L szakaszra lokalizált rotáció és transzláció csökkentése, amelyet deflexiós, derotációs, elongációs irányok komplex gyakoroltatásával érünk el.

Kiemelkedő továbbá a L konkáv oldal terapizálása általános struktúranyújtással, értem ez alatt az izom, ízületi lágyrészeket.A transzláció és a derotáció aktív-passzív beépítése a terápiába, a stabilizáció, valamint kiemelkedően két izom, a quadratus lumborum és az iliopsoas aktivizálása. Az első leginkább a deflexiós, az utóbbi egy izometriás feszítési technika által a derotációs és deflexiós irányt hozza be.

A torna során ennek a két izomnak az aktivitása közbeni testi képen jól látható, a L konkavitás kiemelkedése, a bőrredő eltűnésével.