A gerincsérv nem csak deréktájékon alakulhat ki, hanem gyakran előfordul nyaki szakaszon is, bár ennek ismerete kevésbé elterjedt. Tünetileg és kezelésében sok hasonlóságot találunk, mégis jobb szétválasztani a kettőt, mert más funkciókról van szó a derék és a nyaki mozgások esetében.

A gerinc szakaszait külön tekintve, mint ágyéki, háti és nyaki szakasz, a mozgások is különfélék lehetnek. Az ágyéki részen, ahogy a nyaknál is, leginkább az előre- és hátrahajlás a fő mozgás. A háti szakaszon inkább az oldalra hajlás és a fordulás a legjellemzőbb. Ebből már gondolhatjuk, hogy az ágyéki és a nyaki részen, ha valamilyen probléma (gerincsérv) kezd kialakulni, hasonló irányban lesz jellemző a tünetegyüttes, és a kezelési stratégia is.

A nyakon kialakuló gerincsérv eredete több okra vezethető vissza. Leggyakrabban a feszültség, a nehéz vagy az ismétlődő munka (pl. a gyakori emelések, nehéz tárgyak cipelése, sormunka esetén a monotonitás), a tartós ülés, vagy a hosszan előrehajtott fejhelyzet váltja ki a tüneteket. Ezek valószínűségét növeli, ha valaki már korábban is szenvedett hasonló nyaki fájdalmaktól, elmúlt 50 éves, gyakran van fejfájása vagy hátfájdalma. Élete során természetesen mindenkinél felléphet nyak-, hát-, vagy fejfájás, ám ha ezek kiújulnak, újra meg újra előjönnek esetleg fokozódnak, akkor érdemes orvoshoz, szakemberhez fordulni.

A nyakfájdalom a legdominánsabb, elsőként léphet fel egy kezdődő nyaki gerincsérvnél. Ilyen esetben a betegek enyhe vagy közepes fájdalmi és korlátozottsági szintről számolnak be. Azaz nem teljes a mozgásbeszűkülés, és a fájdalom csak részleges. A hétköznapi tevékenységek közbeni fájdalom azonban fokozottabb, mint a derékfájdalomnál, mert a nyak érzékenyebb, finomabb. A fájdalmakon kívül az időszakosan fellépő szédülés, hányinger, a felső végtag gyengesége vagy érzéketlensége is a gerincsérv kialakulására utalhat.

A nyaki résznél azonban nagyon fontos elkülöníteni, hogy milyen struktúra károsodásáról van szó. Ugyanis nem szabad összetéveszteni egy artériás beszűkülést, egy agyi vagy egy idegi problémát a porckorong degenerációjával.

A nyaktáji rész érzékenyebb, ezért kezelését tekintve óvatosabban kell bánni vele, mert figyelni kell a könnyebben kimozdítható csontokra, porckorongokra, a felületesen futó erekre, a kis helyen átbúvó idegekre. Elsőként meg kell tanítani a betegnek a helyes tartást, ugyanis már ezzel is sokat javítunk a csontok, porcok anatómiai elhelyezkedésén. Ilyenkor ki lehet térni a munka közbeni testtartásra, fejtartásra, a helyes emelés kivitelezésére, az ülés jó beállítására, egy szóval azokra a tényezőkre, melyek kedvezőtlenül befolyásolták a nyaki gerinc helyzetét.

Ezután, ha már tudjuk az orvos vagy a gyógytornász által felállított pontos diagnózist, az annak megfelelő irányú és erejű kezelést, fontos, hogy megtartsuk a létrehozott optimális helyzetet. Tehát rendszeresen kell végezni a gyakorlatokat, de ugyanúgy a testtartásra való odafigyelést is, valamint kerülni kell a fájdalmat kiváltó irányt, és munka közben nem árt gyakran megszakítani a tartós testhelyzeteket.

A nyaki (vagy ágyéki) gerincsérv után megtanuljuk és tudatosodik bennünk, hogy a testünkre való odafigyelés egy életen át tartó folyamat, melyet soha nem szabad lustaságból elhanyagolni.