2005. őszén a gyogytorna.lap.hu internetes oldalon keresztül a Viszen továbbképzések honlapjára tévedtem és megláttam a megrendezendő tanfolyamok listáján a Mulligan manuálterápiás módszer hirdetését.

2005. őszén a gyogytorna.lap.hu internetes oldalon keresztül a Viszen továbbképzések honlapjára tévedtem és megláttam a megrendezendő tanfolyamok listáján a Mulligan módszer hirdetését.

Eleinte csak annyit tudtam, hogy ez egy új-zélandi manuálterápiás módszer. Később azonban kiderült, hogy az instruktor egy wales-i származású Németországban élő gyógytornász-manuálterapeuta - Carole Stolz, tolmácsa és asszisztense pedig a szintén Németországban élő Bühler-Bagári Tünde gyógytornász lesz. Ezek után mindenképp érdekesnek ígérkezett a zalaegerszegi kirándulás.

A három napos kurzus (A,B) első napján rögtön kiderült, hogy az általam eddig ismert módszerektől eltérően itt egy merőben új gyakorlati elvről van szó. A teóriát Brian Mulligan egy megrándult ujjú fiatal páciens példáján fejlesztette ki. A kezelés alkalmával próbálkozott a Kaltenborn féle manuálterápiával, trakcióval, jegeléssel, ultrahanggal, ezek kombinációjával, de egyik sem bizonyult hatásosnak. Majd megpróbálta megérezni, hogy mi „tetszik” a lány ujjának (passzív csúsztatás trakció nélkül, passzív rotáció), válassza ki melyik mozgás, melyik irány a fájdalommentes és ebben a megtartott helyzetben végezze az eredetileg fájdalmas mozdulatot. Mulligan szerint az ízületben egy pozíciós hiba van, ha ezt korrigáljuk a beteg fájdalom nélkül tudja végezni a mozdulatot. A lényeg a fájdalommentes aktív mozgás, mely az agy számára a legerősebb input.

Az A és B kurzus magában foglalja az ujjak és a kéz , a csukló, a distalis radioulnaris ízület, a könyök, a glenohumralis ízület, a teljes cervicalis, thoracalis és lumbalis gerinc, a bordák, a csípő, térd és bokaízület valamint a láb manuálterápiáját. Emellett a fejfájás, teniszkönyök és a distalis tibiofibularis ízület inversiós traumájának terápiáját- számomra ezek a fejezetek voltak a legérdekesebbek. A módszer része az önterápiára való megtanítás, így a beteg néhány alkalom után függetleníteni tudja magát a terapeutától.

Carole az elméleti és gyakorlati elemeket is saját praxisából vett történetekkel támasztotta alá. Állítja, hogy aki a módszer alkalmazásakor becsvágyó és merész, sikeresen fogja tudni kezelni betegeit. Többször is hangsúlyozta: „Minden nap várj egy CSODÁT!”