A kineziológia egy készség, képesség- és személyiségfejlesztő módszer, melynek segítségével lehetővé válik, hogy visszataláljunk önmagunk lényegi céljához. Mi ez? A cél, amiért jöttünk.

Életünk korai szakaszaiban még magabiztosan tesszük dolgunkat, lelkesek vagyunk. Fel akarjuk fedezni a világot és integrálni akarjuk benne önmagunkat. Ha használnánk azokat a képességeinket, melyekkel gyermekkorunk örömteli pillanataiban még tisztában voltunk, jól érezhetnénk magunkat önmagunkkal, és környezetünkkel. Tudnánk, hogy mit és miért teszünk, hogy merre tartunk, és mit akarunk. Persze vannak olyan helyzetek, amikor elérjük amit szeretnénk, amikor sikeresek vagyunk. Viszont van, hogy a múlt „kudarcai” elérnek minket. Ilyenkor elveszítjük önmagunkban való hitünket, és elbizonytalanodunk. Ez azért történik velünk, mert bizonyos helyzetekben, melyekhez hasonlóakat már gyermekkorunkban átéltünk, és fájt nekünk, vagy féltünk tőle, agyunk primitív életmentő funkcióra kapcsol, „ütünk vagy futunk”. Blokkolva vagyunk. Ilyenkor nem tudunk gondolkozni, vagy „agyalunk”, megoldás nélkül körbe-körbe járnak gondolataink. Ezekben a helyzetekben csak agyunk egy része működik, ami a múltat ismeri, a félelmeinket és fájdalmainkat, ezért CSAK REAGÁLUNK a felmerülő helyzetre. (Vagyis ennek múltban megélt verziójára.) Nem tudunk teremtő gondolatokat, új lehetőségeket létrehozni elménk „bénultsága” okán.

Sokszor nem is tudjuk, hogy mi az, ami feszültté tett minket. Mert a múlt fájdalmait jó mélyre elástuk, eltemettük. Ezáltal megteremtettük a lehetőségét annak, hogy akaratunkon kívül, újra és újra visszatérjünk oda, ahonnan el akartunk menekülni. Egy szín, egy hang, egy illat automatikusan beindíthatja félelmünket, vagy fájdalmunkat, és újra átéljük mindazt, amit tudattalanunkban őrzünk. Nem akarjuk ezt tenni, csak valami elromlik bennünk. Ennek következménye lehet lelki, vagy akár testi szenvedés. Ha már régóta emészti lelkünket a kín, tünetekkel jelez vissza szervezetünk. Ha nem dolgozzuk fel és engedjük el a múlt fájdalmait, sokszor fel kell ülnünk arra a hullámvasútra, melyet a múlt árnyai képviselnek bennünk. Elvárások, tilalmak és sorsmeghatározó mondatok. Szüleink és tanáraink hangjai, a társadalom szabályai visszhangoznak bennünk. Nem merjük felvállalni valós önmagunkat, és ez még több csalódást okoz nekünk. Így feszültségeink lassanként uralni kezdik szervezetünket, kreativitásunkat, életünket, életerőnk lecsökken. Elpazaroljuk energiánk nagy részét, ezzel egyenes úton haladunk a „hátfájás” felé! A megoldatlan problémák túlterhelnek minket, az élet által ránk mért terhek következtében tartásunk védekezővé válik, vagy támadóvá. Mozgásunkon látszik, hogy küzdünk, a probléma ellen fellázadtunk, vagy nekifeszülünk, hogy valahogy kimásszunk a slamasztikából, de ezzel még inkább a felszín alá süllyedünk. (Mi ellen is harcolunk? Ellenük.)

Ha problémáink testi tünetet okoznak, már biztosak lehetünk abban, hogy tudattalanunk jelzi, hogy baj van. A probléma túl régóta kering bennünk, és nem leltük meg a választ. Viszont a fájdalom elvonja a figyelmet valódi problémánkról, újra menekülni kezdünk. De most a fájdalomtól félünk. Miből is ered ez a fájdalom? Abból, hogy az élet fáj, vagy azzal hitegetjük magunkat, hogy az a mozdulat volt mindennek az oka. Baleset volt.(vagy csak balul sültek el a dolgok?) Hát igen. Ha a jelenben élnénk, élvezhetnénk az életet. Sokszor elkerüljük a valódi konfliktussal való szembenézést, vagy elmenekülünk a problémák elől. Vagy a fájdalom mögé bújunk. Ennek okán megoldhatatlanná válnak problémáink.

Hol lenne nagyobb esélyünk megoldani a problémát, mint MOST?

Izomtesztelés: Az izmok stresszre adott válaszreakciója segítséget nyújt nekünk abban, hogy választ kapjunk problémáink okára. Ha egy helyzet stresszt okoz nekünk, az izmok elgyengülnek. (Ha rossz hírt közölnek velünk, előfordul, hogy a hír hallatára összecsuklik a lábunk, vagy elájulunk. Ez egy stresszre adott válasz.

Gyengéd módszer: A kineziológia különböző eszközrendszere lehetőséget nyújt arra, hogy gyengéden nézhessünk szembe mindazokkal az emlékekkel, melyek kínjainkat okozzák. Fájdalom nélkül. Végre továbbléphetünk „emészthetetlen”-nek tűnő problémáinkon. Ezt követően növekszik bennünk a tudatosság; egyre bátrabban merjük felvállalni önmagunkat azáltal, hogy feldolgozzuk elfojtott érzéseinket. Ezt követően a megoldott témában tudjuk, hogy képesek vagyunk jó döntést hozni, magunkat adni, felszabadultan élni…

És ha tudom mi a problémám? Miért jó ez nekem? Sokszor hangzik el pácienseim szájából ez a mondat. Ha tudnánk mi a probléma, már megoldottuk volna. A tudat alatti azért működik, hogy oda dobáljunk mindent, ami olyan szintű feszültséget okoz, ami veszélyt jelent számunkra. Vagy úgy értékeljük, hogy nem élnénk túl. Énvédő mechanizmusaink ezáltal előfordul, hogy ellenségünkké válnak. Bent emészti lelkünket, ahelyett, hogy elengednénk a fájdalmat, amin keresztül mentünk.

Milyen rendszerességgel szükséges járni? Nincs kötelező óraszám. A páciens maga irányítja a kezelés gyakoriságát. „amikor úgy érzi elakadt”, jelentkezik. 3 oldáson azért érdemes részt venni, mert különböző szintekre, tudatos, tudatalatti és testi szintre hatunk. De ez nem kötelező. Az érzések határozzák meg a terápia menetét.

Mi változik attól, hogy megtudjuk mi a baj? Miután felszínre hoztuk a rejtett információt, korrekciókat használunk (mély levegő, esszenciák stb) Ezáltal oldjuk a feszültséget. Ezt követően kap a páciens házi feladatot is, hogy rögzítse magában a változást.

Milyen problémákra hatunk? Kapcsolati problémák (család, munkahelyi, személyes) Félelmek (pánikbetegségek), önelfogadás, intimitás, szexuális zavarok, terméketlenség, tanulási problémák, haláleset feldolgozása, elengedés, elmúlás, depresszió, testi betegségek lelki okának felkutatása (allergia,bőrbetegségek,izommerevség stb), Minden problémára, mely ellentéte a szeretetnek.