A láb statikai deformitásai körébe sorolható kórkép hazánkban népbetegség, a leggyakoribb ortopédiai kórképek egyike.

A csecsemő boltozatok nélküli, ám igen mobilis, fogó mozgásra is képes lába az állás, járás során a különböző talajviszonyokhoz való alkalmazkodás, változatos terhelés segítségével éri el serdülő korra végleges formáját, a hosszanti- és harántívekből álló boltozatos szerkezetet. A boltozat feladata a test súlyának kíméletes átvezetése a talajra, illetve rugalmassága révén a talaj felől a lábra ható erők tompítása. Hiányában a láb egészséges terhelési viszonyai megváltoznak, bizonyos eddig terheletlen részek terhelés alá kerülnek, a terhelési felületek pedig túlterhelődnek. Ezen változásokat látványosan jelzik a talpon megjelenő bőrkeményedések is.

A lúdtalp kialakulására bizonyos időszakokban különösen érdemes figyelni.

Az állás és járás kezdetén, ha a gyermek lábát fokozott megterhelés éri (erőltetett járatás, állás tanítás),óvodás-és iskolás kor elején, pubertáskorban a hirtelen növés és súlygyarapodás miatt, valamint egy-egy hosszabb inaktivitással járó időszak (pl.: súlyosabb betegségek, műtétek) után. A lúdtalp, vagy bokasüllyedés kialakulásában fontos szerepe van a mozgás hiányának, illetve a nem megfelelő cipő viselésének is. Egy rugalmatlan cipőben, vagy a sima kemény aszfalton való hosszú séták során a boltozatot fenntartó izmok nem működnek kellőképpen, megnyúlnak, az ívek ellapulnak. A láb elveszti talajreakciós erőket csillapító szerepét, az ízületeket nagyobb megterhelésnek kitéve ezzel. Gyakran normális hosszboltozat mellett a harántboltozat önálló süllyedése is megfigyelhető. Ennek oka a magas sarkú cipők rendszeres viselése, melyek a testsúly nagy részét a láb elülső részére terelik át.

Tünetek:

A lúdtalp könnyen diagnosztizálható, egyértelmű tüneteket ad. A megváltozott erőviszonyok miatt az ízületek deformálódnak, a lábboltozatot tartó izmok pedig részben az inaktivitás, részben a deformitások miatt túlnyúlnak, s a szalagokkal együtt lefutásuk is megváltozik. A láb ujjaiban szintén deformitások figyelhetők meg (kalapácsujj, bütyök), amik a nyilvánvaló esztétikai problémán kívül fájdalmat is okoznak. Végül az önmagát generáló (egyre súlyosbító) folyamat eredményeképp a boltozatok addig lapulnak, mígnem teljesen eltűnnek. A láb képtelenné válik az alkalmazkodásra, ezért fájdalom és fokozott fáradékonyság jelentkezik.

Fontos megemlíteni, hogy ez a drasztikus változás nem csak a láb szerkezetében fejlődik ki. A lúdtalpas betegeknél megfigyelhető, hogy járáskor a láb kifelé, vagy befelé fordul, a boka és a térd befordul, s a csípővel együtt kissé hajlított helyzetbe kerül, amit a beteg derekának erőteljesebb ívével kompenzál. Az ízületek mind a lábon, mind az alsó végtagon nagyobb nyomás alá kerülnek, túlterhelődnek, megváltozik az izmok és inak lefutása, s ezzel húzási iránya, tehát az egész alsó végtag statikája megbomlik. Mindezek eredménye szintén fájdalom, továbbá az ízületek idő előtti kopása.

Terápiás lehetőségek

Az elváltozást elsősorban megelőzni fontos, mert megelőzni lényegesen könnyebb, mint kezelni. A korábban már ismertetett időszakokban kis odafigyeléssel, óvatos edzéssel (egyenetlen talajon mezítláb járás) megakadályozhatjuk kialakulását. A megfelelően kiválasztott rugalmas talpú cipő, esetleg rendszeresen végzett lábtorna (lábujjhegyre állás) szintén jó hatású. Ezek masszázzsal, keringésjavító tornával kiegészítve a már kialakult problémával szemben is eredményesen alkalmazhatók. Gyógytornász segítségével egy egyszerű, otthon is végezhető gyógytorna elsajátítása és rendszeres gyakorlása a tüneteket csökkenti, bizonyos esetekben teljesen meg is szünteti.

Súlyosabb esetekben –első sorban felnőtt korban- szükségessé válhat passzív eljárások alkalmazása is. A láb belső peremét emelő talpbetéttel alátámasztva a talpat a beteg panaszmentessé tehető. Előrehaladott állapotban azonban végleges terápiaként a műtéti eljárás lehet a megoldás.