Előadás összefoglaló a Magyar Ortopéd és Traumatológus Társaság 2011. évi Kongresszusáról

Az előadás célja az ötven Cobb fokot már elért illetve meghaladott – operációt igénylő – gerincferdülés kezelési stratégiájának ismertetése három eset bemutatásán keresztül. Azokban az esetekben, ahol az operatív beavatkozás valamilyen okból kifolyólag nem kivitelezhető, a probléma súlyosságához és komplexitásához igazodva újabb célokat szükséges meghatározni a gyógytornában. Az ismeretlen eredetű gerinferdülés ezen stádiumában már nem csak ortopédiai problémát jelent. Műtét hiányában a gyógytorna kezelés elsődleges feladatává válik a hosszútávon jelentkező szív- és légzőszervrendszeri elváltozások megjelenésének késleltetése, megakadályozása. A későbbi életkorokban esetlegesen jelentkező egyenetlen terhelésből adódó kisízületi gyulladások, kopások és a fájdalom megelőzése szintén kiemelten fontos a terápiában.

A gerinferdülés komplex mivolta a kezelés során többféle terápia együttes alkalmazását teszi szükségessé. Súlyos gerincferdülésnél a gyógytorna fókuszába a romlás megállítása, valamint a légzési és keringési rendszer támogatása kerül. A romlás csökkentésének kulcsa a görbület nagyfokú megnyújtása. Ez a Schroth módszerben kidolgozott túlkorrekciós helyzetekkel, illetve a gerinc háromdimenziós korrigált helyzetében végzett nagyfokú nyújtásával lehetséges. Mindezek hatásfokának növelésére különféle manuális technikákat alkalmazunk. A korrekcióval egy időben a korrigált helyzet stabilizálása erőteljes specifikus izomerősítéssel történik. A gerinferdülésből adódó deformitás az idegi struktúrák szintjén is problémákat okoz. A idegrendszerben keletkező feszültségek csökkentésében az idegmobilizációs technikák nyújtanak segítséget. A bordakosárra kiterjedő deformáló hatás a légzésmechanikára és később a keringésre is károsító hatással van. A szív- és légzőszervrendszeri állapot javítására kondíciófejlesztő gyakorlatokat, valamint légzésterápiát alkalmazunk.

Előadásomban a terápia lehetséges végkimeneteleit mutatom be három páciens közvetlen bemutatásával. Az első esetben a páciens napi négy óra tornát végzett szigorú gyógytornász kontroll mellett. Végül sikerült elkerülnie a műtétet, jelenleg a korzettről (gerinfűző) való leszoktatás a cél. A másodikként bemutatásra kerülő páciens esetében a gerinferdülés mellett meglévő alapbetegség miatt a gyógytorna esélyei a kezelési folyamatban jelentősen csökkentek, ez esetben az operáció jelenti a terápiás megoldást. A harmadsorban bemutatandó páciens esetében az állapot stagnálása valósult meg.

Összességében elmondható, hogy a terápia sikere leginkább a lehető leggyorsabb és a gerinferdülés súlyossági fokához igazodó beavatkozástól várható. Megfelelő célzott kezelés hiányában az egyre súlyosbodó állapot egyre komplikáltabb terápiával és rengeteg áldozattal jár. Az eredmény olykor az állhatatos gyógytorna ellenére sem kielégítő, hiszen a kezelés során egyéb tényezőkkel (társbetegség, időfaktor, család együttműködése stb.) is számolnunk kell.