A kalapácsujj a láb igen gyakori elváltozása. Kialakulása egy hosszas, helytelen terhelésből adódó ortopédiai folyamat végső következménye.

Kisgyermekkorban az állás, járás erőltetése, különböző életkorokban a testmagasság és testsúly kiugró gyarapodása, a mozgás hiánya, a helytelenül kialakított sportolási szokások, valamint a nem megfelelő cipők viselése, a talp statikájának megbomlását eredményezik. A láb boltozatai ellapulnak, ami a természetes lengéscsillapító, talajreakciós erőket csökkentő tulajdonságát rontja. Ezáltal különösen a láb, de az alsó végtag többi ízülete is fokozottabb terhelésnek van kitéve. A láb elülső része kiszélesedik és részben az így szűkebbé váló cipőknek, részben a helytelen cipőviselési szokásoknak köszönhetően (magas sarok, keskeny orrú lábbelik) bütyök alakul ki, ami legtöbbször esztétikai okokból okoz kellemetlenséget.

Ezt az állapotot elhanyagolva a II-III ujjak hajlító és nyújtó izomzatának egyensúlya megbomlik. A nyújtó izmok az első lábujjpercet fölfelé, míg a hajlítók a második percet lefelé húzzák, kialakítva ezzel a jellegzetes karomállással járó kalapácsujjat.

Az évek alatt kialakuló elváltozás már nem csak esztétikai problémát jelent. A gyakran fellépő fájdalom mellett akadályozó tényező lehet sport közben, de befolyásolhatja a normális járást is. Az egymásra torlódó ujjak megnehezítik a cipőviselést, illetve a lábápolást is, ami egyéb alapbetegségek (cukorbetegség, érszűkület) fennállása esetén további szövődmények fellépésével járhat.

A kialakulást elősegítő tényezőket olvasva beláthatjuk, hogy ezek nagyrészt civilizációs ártalmak, amelyek kis odafigyeléssel könnyedén elkerülhetők. A lassan előrehaladó folyamatba sosem túl késő beavatkozni, de minél később tesszük ezt meg, annál drasztikusabb lépésekre lesz szükség. Így nyilván a kalapácsujj elleni küzdelemben a megelőzés kapja a fő szerepet.

Gyermek és fiatalkorban a lábboltozatot tartó izomzat fejlesztése és támogatása a legfontosabb. A különböző terepen (füves talaj, kavicsok, homok) történő mezítláb sétálás, lábujjhegyen, vagy sarkon járás nagyszerűen edzi a talpat. A megfelelő lábbeli kiválasztása - főként az elváltozásra való hajlam (lazább szalagrendszer) illetve hosszas állással járó munka esetén - szintén kiemelendő. Érdemes a láb hosszanti és keresztboltozatát egyenletesen terhelő cipőt viselni és lehetőleg kerülni a szűk orrú, vagy magas sarkú cipők tartós viselését.

Amennyiben kezdődő elváltozás, lúdtalp vagy hajlam áll fenn, gyógytornával, illetve megfelelő cipő és betét használatával korrigálható. Fontos, hogy a lúdtalpbetét az ortopéd szakorvos javaslatai alapján, egyénre szabottan készüljön, hiszen a kereskedelmi forgalomban kapható betétek nem mindenkinek felelnek meg. Bütyök esetén a nagylábujjat a többitől távol tartó éjszakai korrekciós eszköz, valamint a kényelmes puha, de a harántboltozatot emelő betéttel ellátott cipő is segít a folyamat feltartóztatásában. Fájdalmas gyulladásos fellángolásokban jegelés és gyulladáscsökkentő gélek használata segíthet.

Műtéti megoldás általában a cipőviseletet vagy járást jelentősen akadályozó, vagy fájdalmas deformitás esetén kerül szóba. Mind a bütyök, mind a kalapácsujj operatív megoldása egyszerű rutin beavatkozást jelent. Bütyök esetén számtalan operációs technika ismert, így az operatőr kifejezetten egyénre szabottan választhat megoldást a problémára. Kalapácsujj esetén viszont leginkább két eljárást alkalmaznak. Az esetek többségében (ostektómia) kis metszésből távolítják el a lábujj első alappercének fejecsét, majd ínplasztikával állítják vissza az ujj helyes pozícióját. Végül a korrigált ujjat egy időre kötéssel rögzítik. Az ujjat elcsúfító bőrkeményedéssel nincs teendő, az később magától leválik. Kalapácsujj esetén a másik műtéti lehetőség a basektómia, ahol az ujj csontjának alapját csípik le, majd az ujjat nyújtó ín meghosszabbításával egészséges pozícióba terelik vissza. Ínplasztika esetén szükségessé válhat három hétre az ujjba vezetett dróttal biztosítani a megfelelő pozíciót. Műtét után legalább három-négy hét a szokásos lábadozási idő. Ekkor még az operált terület rendkívül érzékeny, azonban a fájdalom ellenére törekedni kell gyógytornász segítségével a mielőbbi mobilizálásra. Sajnos műtéti kezelés után is fennáll a kiújulás veszélye. Éppen ezért fontos, hogy műtét után se hanyagoljuk el a láb haránt boltozatának támogatását és edzését. A műtét után is viselt harántboltozat emelő és a gyógytorna jelentősen csökkentik a probléma ismételt megjelenésének kockázatát.