Támasztó és mozgató rendszedrünk alapját a gerinc képezi. A gerinc 24 csigolyából és a keresztcsontból, valamint a köztük elhelyezkedő porckorongokból áll. A porckorongok két részből, egy külső rostos lemezrendszerből, valamint egy belső, kocsonyás anyagból épülnek fel. A porckorongokat az ütközések csillapítójaként említhetőek, hiszen feladatuk a gerincre ható ütések (járás például), lökések-nyomások csillapítása, tompítása. A hosszan tartó helytelen testtartás következtében egyenetlen nyomás kerül a porckorongokra, melynek következtében a rostos gyűrű elszakadhat és a belső kocsonyásabb anyag kitüremkedhet, ezt nevezzük gerincsérvnek.

Ha valakinek gerincsérve van, az akut szakaszban szinte minden mozgás fájdalmas lehet. A nyugalomba helyezés, mint terápia nem minden esetben a legjobb út a gyógyulás felé, hisz ebben az esetben a kitüremkedett porckorong részlet továbbra is ugyanúgy nyomhatja a körülötte lévő képleteket. A fekvéssel egy ördögi folyamat indulhat el, a kitüremkedett sérv állapota nem változik, az izmok egyre erőteljesebb védekező feszülést vesznek fel, és a helyszínen zajló gyulladás az immobilitás miatt nem képes a visszahúzódásra. Emellett az inaktivitás miatt hosszabb távon még különböző szöveti letapadások is kialakulhatnak.

Gyógytornász irányításával megtanulhatók különböző gyakorlatok, melyekkel nem ártunk a gerincünknek, csillapítják a fájdalmat, magát a gerincsérvet is visszaszorítják. Az első, fájdalmas szakaszban a célunk a helyi keringés javítása, aminek következtében a gyulladásos anyagok gyorsabb elszállítódását, valamint ezáltal a szövetek kompresszió alóli felszabadítását érjük el. A „nem szabad hozzányúlni, csak feküdjön”-tanács mára már nem állja meg ebben a témában a helyét. Sokan attól félnek, hogy a gyógytornásznál nagyfokú tornagyakorlatok elvégzését kérik majd tőlük, miközben maguk úgy érzik, meg sem tudnak mozdulni. Megnyugtatásul - a félelem alaptalan. A fájdalmas időszakban természetesen nem jön szóba a komoly tornagyakorlatokkal történő gyakoroltatás, ellenben a gyógytornász keze által végzett manuálterápia és McKenzie terápia annál inkább. Ebben az időszakban a nagyon óvatos, lassú, lágy, kontrollált mozdulatokkal a helyi keringés elindítása, a fájdalom csökkentése a célunk. Mi történik, ha mégis a „ki kell feküdni” variációt választjuk? Számíthatunk a fájdalmak kondicionálódására, tartóssá válására, sokkal hosszabb és problémásabb gyógyulási időre, valamint a nyomás alá került szövetek további károsodására. Mielőbb le tudjuk venni a kitüremkedés alá került szövetekről, annál hatékonyabb, gyorsabb, fájdalom mentesebb regenerálódásra számíthatunk.

Természetesen hosszú távon kell tervezni, hiszen ha belegondolunk, maga a sérv is egy hónapok-évek alatt kialakult kóros folyamat végpontja. Amíg nem jutunk el a megfelelő szakemberhez, vagy a probléma akut szakaszában járunk, különböző fájdalomcsillapító testhelyzetek felvételével tehermentesíthetjük gerincünket.

Gerincsérvnél a háton fekvő helyzet nem mindenkinek kényelmes, ezért érdemes megpróbálni a térdhajlatok alá behelyezett hengerrel vagy párnával lazítani a feszes hátizmokat. Ha ez a pozíció nem hoz elég megkönnyebbülést, a lábakat egészen feltehetjük egy székre, vagy akár a kanapé szélére úgy, hogy a combok függőlegesek, a lábszárak vízszintesek legyenek. Ha van otthon óriáslabda (fizioball), arra is feltehetjük a lábszárakat, és enyhe gurításokat próbálhatunk végezni rajta előre-hátra irányban. Ez a testhelyzet főként az ágyéki csigolyákat és az azokat körülvevő izmokat pihenteti, ezáltal főleg a derékfájás enyhítésére szolgál. A terület ellazul, a vér és oxigén biztosítottabbá válik, a derékfájást okozó görcs oldódik, a fájdalom enyhül vagy megszűnik.

A háton fekvés mellett az oldalt fekvő helyzet is felvehető úgy, hogy az enyhén behajlított térdek közé párnát tehetünk. A bokák közé és a derék alá is helyezhetünk egy-egy párnát, hogy a lábak teljesen párhuzamosak legyenek, ne feszüljön a derék.

Ha van egy segítség a közelben, megkérhetjük, hogy háton vagy hason fekve, illetve az előbb említett 90 fokos fektetésben kissé húzza ki a lábakat a bokáknál fogva, pár másodpercig fenntartva a helyzetet, így lazulnak a mély hátizmok, távolodnak a csigolyák egymástól, a nyomás csökken. Ebből következik, hogy a lógó, nyújtó helyzetek az esetek nagy részében pozitívan befolyásolják a derékfájdalmakat.

Ha tehetjük, naponta többször vegyük fel a fájdalmat csillapító testhelyzeteket. Minél többet lógunk, nyújtunk, annál inkább megkönnyebbül a deréktájék és csökkenni fog a feszes állapot. Sokat segíthet a derékra helyezett gyulladáscsökkentő hatású gyógyszeres tapasz használata. Természetesen erről előzőleg kérje ki orvosa, vagy gyógytornásza véleményét.