Gerincferdülés esetén az ortopéd szakorvos és a gyógytornász napi szintű specifikus, egyénre szabott feladatok gyakorlását írja elő, a deformitás mértékétől függően napi szinten fél – egy óra időtartamban. A kezelés kiegészülhet korzett terápiával is, melynek viselési ideje napi 23 óra. A kezelés a csontosodás befejeződéséig tart.

A vizsgálatra érkező gyerekek és szülők a diagnózis felállítása után ezen előírásokkal térnek haza. Mind a gyermek, mind a szülő szempontjából nagyfokú odafigyelést, elszánást, kitartást kívánnak meg ezek a tennivalók. Az esetek legnagyobb részében jó eredmény csak ezen javaslatok betartásával érhető el. A korzett viselése elsősorban lelki problémát okoz, főleg a tinédzserek számára.

Ha az elhatározás megszületik és a gyermek elkezdi hordani a fűzőt az iskolában és az utcán, a terápiának ezen része több energia befektetést tulajdonképpen nem igényel. A napi rendszerességgel végzendő gyógytorna azonban igen nagy kihívást jelent a gyerekek és a szülők számára egyaránt, hiszen idő és sok energia szükséges a nagy fokú koncentrációt igénylő tornához.

A gyerek szempontjából legtöbbször hiányzik a motiváció mivel a deformitás fájdalmat ebben a korban általában nem okoz és talán még nagyobb esztétikai elváltozások sem észlelhetők. A szülők részéről, különösen ha tinédzser korú gyermekről van szó a folyamatos kontroll és az aktív közös munka ütközhet nehézségekbe.

A cél ugyan egyértelmű, mivel azonban sok esetben a folyamat igen hosszú, fontos a megfelelő motivációs eszközök használata. Természetesen a motiváció módszere függ a gyermek életkorától és személyiségétől, valamint attól, hogy mennyire veszi komolyan a feladatait, kötelezettségeit.

Tapasztalatunk szerint általánosságban a következetes, a napi ritmusba szigorúan beillesztett gyógytorna, a szülői jelenlét, illetve segítség jár a legtöbb sikerrel. Fontos a probléma és a megoldási lehetőségek részletes átbeszélése, megértetése, amiben mi gyógytornászok is segítséget nyújtunk. Különös jelentőséggel bír azon tény tudatosítása, hogy a páciens aktívan saját maga tenni tud a „gyógyulás”, javulás érdekében.