Javul – vagy - romlik? Kezelve – vagy – kezeletlenül? Hogyan alakulhat a felnőttkor, ha a gerincferdülést korábban kezelték és hogyan, ha nem?

Szorítkozzunk csak az ún.idiopáthiás (ismeretlen eredetű) gerincferdüléses esetekre, amik a betegség 80%-át teszik ki. Nem ismerjük az okát, nem jósolhatjuk meg előre a lefutását, csak a sok-sok éves tapasztalatokra hagyatkozva tehetjük meg feltételezéseinket.

Közismert tény, hogy a gerincferdülés négyszer gyakrabban érinti a nőket, mint a férfiakat. Sok felnőttkorú pácienstől halljuk, hogy a betegséget már gyermekkorban diagnosztizálták, de valami miatt mégsem került sor a kezelésre. Sok esetben több év alatti folyamatos progresszió (rosszabbodás) figyelhető meg, ha visszavezetjük a történetet. A folyamat a későbbiekben a gerincoszlop bizonyos szegmentjének kopásához, az ízületi porcok idő előtti elhasználódásához és fájdalomhoz vezethet. Maga a gerincferdülés okozta tartáshiba önmagában már panaszok megjelenésére ad alapot, amik elsőként általában a teherbíróképesség csökkenésében nyilvánulnak meg pl. hosszan tartó ülés vagy állás után.


Ha a gerincferdülést fiatalkorban kezelték...

A fiatalkorban történő gerincferdülés kezelés fő célja a progresszió stoppolása és a görbület lehetőség szerinti korrekciója. Minél hamarabb kerül diagnosztizálásra az eltérés, annál jobb esélyünk van ennek elérésére. Amennyiben fiatalkorban sikerül egy progresszióstoppot, vagy akár javulást elérnünk, sok következményes problémának inthetünk búcsút a jövőt illetően. A megfelelően aszimmetrikusan, a gerincferdülés egyénre szabottságához megfelelően edzett izomzat segítségével a csigolyák féloldalas terhelése (saját testsúlyterhelés) újra az egyensúly felé tolódik. Amint a saját testsúlyunk egyenletesebben tud eloszlani az érintett csigolyafelszíneken, nem hagyunk lehetőséget a féloldalas elhasználódás létrejöttének. Súlyos esetben, amikor a műtéti megoldás nem kerülhető el, a későbbi esetleges panaszok megelőzése miatt szintén fontos a rendszeres gyógytorna végzése. A manapság alkalmazott műtéti megoldások nagyban különböznek a néhány évtizeddel ezelőtti beavatkozásoktól. Korábban az operációk többszöri beavatkozással, hosszú kórházi tartózkodással, gipszágy használatával jártak együtt. Akkoriban a mai technikai megoldások ismerete nélkül nem volt könnyű a műtött csigolyaszakasz operáció utáni, a csontok teljes összenövéséig tartó stabilan tartása. Az utóbbi 30 évben óriási előrelépések mutatkoztak mind a görbületek korrekciója, mind a sebészi beavatkozások területén. A korrekciós korzettek kisebbekké, az operációk rövidebbekké és kevésbé komplikálttá váltak. A fájdalomterápia és a rehabilitáció sokkal szélesebb körű, hatékonyabb és gyorsabb. Ennek ellenére léteznek olyan hosszútávú következmények az operáció után, amelyeket nem tudunk elkerülni. A beavatkozás során egymáshoz rögzített (merevített) csigolyaszegmensek mellett maradó még mozgékony területek kényszerülnek a hajláskor, forduláskor, emeléskor létrejövő terhelés nagy részének átvételére. Az idő múlásával emiatt degeneratív elváltozások alakulnak ki az operált terület szomszédságában lévő csigolyáknál. Ennek következményeként kopások, gyulladások jelentkezhetnek a kisízületek, a porckorong és az ízületet körülvevő lágyrészek területén. Manapság a sebészek megtesznek mindent eme folyamat lehetőség szerinti akadályozására, csökkentésére.


Ha a gerincferdülést fiatalkorban nem kezelték...

Ebben az esetben a későbbi szövődmények kialakulása nagymértékben függ a gerincferdülés és maga a gerinc anatómiai, fiziológiai sajátosságaitól (mérték, elhelyezkedés, mobilisság, stb.) Maga a felnőttkori progressziós (előrehaladás, romlás) folyamat általában lassú ( ellentétben a pubertáskori, akár nagyobb mértékű gyors progresszióval), ami átlagosan évi 1 fok rosszabbodást jelent. Természetesen a gerinc anatómiai sajátosságai és az adott körülmények mind befolyásolhatják ezeket a változásokat. A progresszió valószínűsége (felnőttkori értékek szerint!) kis görbületeknél (10 fok alatt) nagyon kicsi, és a 30 fok alatti görbületeknél sem túl nagy.

A fájdalom általában az a motivációs tényező, ami a pácienseket ebben a korban a terápia felé irányítja. A fájdalom és a gerincferdülés mértéke között nem húzhatunk egyenes arányt. Egy nagyfokú scoliosis is lehet panaszmentes és egy egész kis mértékű is okozhat nagyobb fájdalmakat.A mozgásterápia szempontjából egy korábban nem kezelt esetnél negatívumként említhetjük meg a görbület merevségét, az izomzat évek alatt kialakult nagyfokú elváltozását. Csak egy példát említve, amennyiben a gerinc nem kapta meg korábban az egyenesedés felé irányuló ingereket, az egyik oldali zsugorodott izomzat kinyújtása, alapjáról való fellazítása, valamint “felébresztése”, aktiválása sokkal nehezebb feladat mintha ugyanezt egy már valamennyire előedzett izommal próbálnánk. A nem kezelt esetek nagy százalékában találunk merevebb gerincet, egyszerűen csak azon oknál fogva hogy az érintett terület nem volt soha a görbület ellenirányába mobilizálva. Minél hosszabb ideig marad egy csigolyaszegmens egy bizonyos ferde helyzetben, az annál jobban fixálódik. Nem beszélve az elváltozás agyban regisztrált helyzetéről (ún. belső testkép) az agyunk a testrészeink helyzetéről visszajelzések útján folyamatosan informálódik. A ferdült helyzet az idő elteltével az agy számára “egyenesként” ún. normálként jelenik meg. Ha egy gerincferdüléses embert tükör előtt beállítunk egyenesre, azt fogja mondani, hogy ferdén áll, hisz az ő számára a másik helyzet a megszokott. Ennek az átprogramozása nagyon nehéz feladat, főképp abban az esetben ahol évekről van szó.

Küzdünk, küzdünk, nem tudva mit hoz a jövő és erőnek erejével próbáljuk a gerincet az egyenes irányba kényszeríteni, hogy legyen sanszunk a lehetséges későbbi következmények csökkentésére, kivédésére. A döntő többségében fiatal (14-18 év) lányokkal, fiúkkal egy célért dolgozunk és ez összeköt minket. Együtt próbáljuk azt a “fránya“ fájdalmat leküzdeni és a néha fel-fellépő “elegem van” szituációt legyőzni. Hogy később jobb legyen...

...folytatás következik...