“Aki nekem még egyszer meg meri említeni a fűzőt,... embertelen egy gyermektől ilyet elvárni!”

Mi is az a korzett?

Manapság egyre többször halljuk, sokszor mégis meglepett tekintetekkel találkozunk az utcán, ha egyszer-egyszer kivillan a ruha alól. A törzsortézisnek is nevezett segédeszközt napjainkban könnyű műanyagból, egy törzsről levett gipszminta alapján készítik. Amint a gerincferdülés mértéke a növekedési szakasz előtt vagy alatt meghaladja a 20 Cobb fokot, szükségessé válik a használata. A feladata a növekedés alatt a gerincferdülés progressziójának megakadályozása, lehetőség szerinti javulás elérése. Hogy mennyi ideig kíséri a mi, vagy gyermekeink életét, több tényező függvénye. A csontosodás befejeződéséig (kb. 18.-19. életév) kiemelten fontos a korzett konzekvens viselése.

Jelenleg széles körben a Cheneau korzett használatos. Felépítésének köszönhetően háromdimenziós korrekciót hoz létre a görbült csigolyaoszlop számára. A törzs kipúposodott területeire ún. pelottákkal nyomást gyakorolva adja meg a lehetőséget a gerinc újra egyenes irányba való növekedéséhez. A korzett viselésének eredményességét nagymértékben befolyásolja a készítő ortopédműszerész ez irányú tapasztalata, emiatt nagyon fontos a témában jártas specialistához fordulni.
A korzett hozzászoktatási ideje fokozatos, végső cél a napi 23 órás hordási idő elérése. Ezt az elvárást nem könnyű teljesíteni a főleg gyermekkorú pácienseknek. A kellemetlenségek tolerálásához, amik néha hősiesen, néha visszaesésekkel sikerülnek, nagy szükségük van a szakemberek motiválására, tanácsaira és a szülők támogatására. A korzett mellett nagyon fontos szerepe van a háromdimenziós gyógytornának, ami segíti a hozzászokást és a célzott izomerősítéssel a korzett hatékonyságát növelni képes. Az aktív gyakorlás és az egyéni korrekciós érzés megtanulásával és megtartásával jelentős javulási lehetőséget ad a gerincferdülés kezelésében.

A lelkükbe látni...

“Aki nekem még egyszer meg meri említeni a fűzőt,... embertelen egy gyermektől ilyet elvárni!”- ekkor már tudtam, hogy nehéz dolgom lesz.
Az első vizsgálat alkalmával az ember sok mindent megsejt a kezelés jövőbeni kimenetelét illetően. Amikor ez a mondat egy anyukától elhangzott, azt gondoltam – bárcsak ne lett volna jelen a gyermek ebben a szituációban. Ha a fűzőről beszélünk, nem elég a szülő és a gyermek elé szárazon odavetni, tessék, ezt mától hordani kell, különben...- a különben után pedig eszembe jutnak azok a fenyegető szavak, amiket huszonéves pácienseimtől hallok vissza, ahogy visszaemlékeznek az egy évtizeddel ezelőtti orvosi vizsgálatra. Ha nem hordod púpos maradsztól a bénuláson keresztül egészen a tolókocsiig a fenyegetések széles skáláját vonultatják fel előttem. De ilyenkor a végeredmény mégis az esetek nagy százalékában ugyanaz: Huszonévesen a vizsgálaton elmesélni, hogy: Mégsem hordtam. Kudarcba fulladt próbálkozások, miért jutott ez nekem kérdések és a most már fáj a hátam mellett az ember mindig megpróbálja az utolsó pillanatban is menteni, ami menthető. Együtt dolgozunk. Én segítek neked, de a nagyobb feladat a tiéd, neked kell viselned.
Páncél. - így is hívják, de van aki viccesebben aláírásokat gyűjtöget rá az iskolában. Miért is ne? A gipszet is elfogadják, nem? Feri bácsi mesélte milyen sok mindent lehet benne csinálni. Feri bácsi a Salusból – a gyerekek csak így emlegetik. Tulajdonképpen pszichológusnak is mehetne, úgy ért ezen a téren a gyerekek nyelvén. Az első pillanattól a fűző életében, amikor gipszmintázás közben “alig kapok levegőt”. Itt kezdődik. Mindenhol nyom, szorít, kényelmetlen és mit szólnak a többiek? Nyár van, megsülök benne, mi jön még? Az embereknek, a szülőknek, Feri bácsinak és nekünk gyógytornászoknak egy közös célunk van az elejétől fogva. Felkészíteni, segíteni és biztatni a gyerekeket. Lassan kilenc hónapja kezelek egy tini lányt. Mikor először jött, műtétet akart, azt gondolta megoldódik az egész história vele. Szülei hozták el, nem akart ő sem tornát, sem fűzőt. Nem is szólt hozzám. A múlt héten a tornateremből kifelé jövet a pólón kívül volt a fűzője. Meleg van, nyár.

Kibírjuk, nem?

...folytatás következik...