Az operációról.

A gerincferdülés évszázadok óta ismert betegség. A gyakran csak oldalirányú görbületként emlegetett eltérést jobban megvizsgálva rájövünk, hogy az nem is olyan egyszerű, sőt nagyon is összetett. Leginkább a komplex tartási eltérésként definiálható.

Ezen alapoknál fogva a vizsgálatkor szükségünk van olyan mérési módszerekre, amelyek a tér három síkját és ezzel a scoliosis háromdimenziós voltát is figyelembe veszik. A betegség okát keresve láthatjuk, hogy a betegek csak nagyon kis százalékánál lelhető fel konkrét betegség, eltérés (kongenitális elváltozás,neuro- és miopathias megbetegedés, degeneratív elváltozás) kiindulópontként. A legtöbb esetben az ok ismeretlen marad. Ezen scoliosis típusokat 1922 óta idiopathias scoliosisként tartja nyilván a nemzetközi irodalom.
A kezelés több alappillérre épül. Ezek közül az előzőekben szó volt már a konzervatív kezelés egy részéről (gyógytorna - Schroth terápia). A másik legfontosabb kérdés a gyakorlatban, amikor az ember félelemmel teli gyermekekkel és aggódó szülőkkel találkozik, a műtét.

Ugye nem kell megműteni?-hangzik el a kérdés oly gyakran a rendelőben.

Érdekes megfigyelés, hogy miként reagálnak a gyermekek, akiket tulajdonképpen ez a legjobban érint, az orvos közlésére. Azt gondolnánk, hogy ezt senki sem akarja az első pillanatban, hiszen az alapfélelem bármilyen műtéttől, minden emberben belül ott rejtőzik. Nem, ez nem mindig így van.
Sokszor találkozom gyerekekkel, akik a műtétet, mint a legkönnyebb megoldást nézve kezelik és azt gondolják, megműtenek és ezzel megszűnt minden eddigi problémám. Egyenes lesz a gerincem, nem lesznek fájdalmaim, és végre nem kell fűzőt hordani, hurrá! - ( nem elfelejtendő, hogy a nem primét stabil műtéti módszerek után legalább fél év korzetthordás szükséges). A műtét veszélyeiről későbbi esetleges következményeiről tudomást sem akarnak venni. A szülők ennél borúlátóbbak. Félnek a műtéttől, nem tudják mik lehetnek a várható eredmények, mire számíthatnak húsz év múlva.

Fontos tudni, hogy a gerincferdüléses esetek nagyon nagy százaléka manapság konzervatívan kezelhető. Csak mintegy kevesebb, mint 10 % a műtétre kerülő esetek száma. Ha már a műtét kerül szóba, nagyon fontos a betegek és a hozzátartozók felvilágosítása, felkészítése mind a műtéttel, mind annak lehetséges későbbi következményeivel kapcsolatban.

A különböző műtéti technikák sora alakult ki napjainkra. Elöljáróban említenék két fő csoportot, mégpedig a dorsalis (hátsó) és a ventrális (elülső) korrekciós spondylodéziseket.

Dorsalis korrekciós spondylodézisek:

Harrington Instrument (HI)

Az 1949-ben megjelent és fejlődésnek indult műtéti metódus az 1960- as évektől a 80-as évek végéig élte fénykorát.

Luque Instrument (SSI)

Az első primér stabil implantátum a 80-as évek elejéről, leginkább a neuromuscularis scoliosis kezelésében történt térhódításáról vált ismertté. Elterjedését mégis megakadályozta a magas neurológiai rizikófaktor (sublamináris, epidurális drótvezetés).

Cotrel- Dubousset (CDI)

A 80-as évek közepén megjelenő műtéti alternatíva mindmáig a dorsalis feltárású operációs technikák általános érvényű standard alapját képezi. Poliszegmentális, primérstabil dupla rudas szisztéma. Nagy előnye a HI-val összehasonlítva, a csigolyaprofil nagyfokú korrekciójának lehetősége. Főként a th. szakaszon lévő hypokyphosis korrigálható nagy mértékben. A thl. átmenet is szelektíven jól korrigálható (Th 10-12, Th12-L2), legkevésbé az ágyéki csigolyaeltérések befolyásolhatóak. Általánosságban elmondható a közép és hosszútávú eredmények alapján, hogy a műtéti eredmények jók, a frontális síkú korrekció megfelelő (53 %), a csigolyaprofil jól korrigálható, de nagyfokú derotáció sajnos nem lehetséges. Nagy előnye a primér stabilitás.

Ventrális korrekciós spondylodézisek:

Dwyer (DI)

A ventrális feltárás módszerének megjelenése elsőként az ő nevéhez fűződik. Az oldalirányú görbületet egy konvex oldali kompresszióval egyenesíti fel. Hátrányként említést érdemel a kompresszió által okozott vagy megerősített kyphosis (Thl, L szakasz).

Zielke (VDS)

1976-ban először alkalmazott ventrális derotációs spondylodézist, ami mind a mai napig a ventrális sebészi technika alapját adja. Az általa biztosított korrekció háromdimenziós (az első implantátum ilyen tulajdonságokkal). Plussz egy speciális instrumentet egy ún. derotátort alkalmaz. Indikációi közé sorolhatók a thoracalis, lumbalis egy fő görbületű scoliosisok (kielégítően flexibilis kompenzációs görbületekkel). Ez azért fontos, hogy a műtétileg korrigált görbület a kompenzációs görbületek spontán kiegyenesedésével kiegyenlítődjön. Az érintett terület nagysága a két végcsigolya között található.
A derotációs effekt más operációs metódusokkal összehasonlítva kiemelkedően jó. Hosszútávú eredmények még nem állnak rendelkezésre, középtávú eredmények alapján elmondható a páciensek elégedettsége. Komplikációként felmerülhet az ún. sympatektomia syndroma, ami a műtéti oldali láb felmelegedésével, kiszáradásával jár, de néhány hónap alatt megszűnik. Hátrányként szerepel a hiányzó primér stabilitás miatt a betegeknek több hónapon át gipszet vagy korzettet kell viselniük. Frontális síkú korrekció 63,5 %, derotáció 49,7 %. Pseudoarthrosissal az irodalomban 9-63,6 %-ig találkozhatunk.

Halm-Zielke (HZI)

Primér stabil dupla rudas szisztéma, a Zielke-féle módszer továbbfejlesztése (1993). Nagy előnye a több hónapos nyugalom (gipsz/korzett) szükségtelensége, a gyorsabb rehabilitációs lehetőség. A frontális síkú korrekció 70 %, a derotáció 50 %- os értéket ér el a vizsgálatok alapján. A páciensek a sebgyógyulás után már úszhatnak. Komplikációként a pseudoarthrosist említhetjük.

...folytatás következik...