A kialakulásról, az okokról, az aktuális kezelési lehetőségekről...

Sok gyermek, felnőtt, szülő, sóhajt nagyot e mondat hallatán: A diagnózis : gerincferdülés. De ez hogyan lehetséges? - merül fel a kérdés, a - Miért pont én? - és a - Pedig figyeltünk a gyerekre.- mellett.

Az ok keresése nem egyszerű feladat. Az esetek nagy százalékában nem derül ki mi indította el a folyamatot. Általában növekedési zavarról van szó egyébként egészséges embereknél. A páciensektől többször hallok vissza riasztó történeteket, mint például: - Ha nem kezelik a gerincferdülést, tolószékbe kerülsz, vagy életed végéig kibírhatatlan fájdalmaid lesznek.- (ez talán az ún. "sokk-terápia" körébe tartozik, aminek célja a gyerekek motiválása a torna és a korzett hordásának kivitelezésére (?).

A gerincferdülés esetén hatékonynak bizonyult konzervatív kezelés közép-Európában (néhány ország kivételével) széles körben elterjedt. Nemzetközi viszonylatban egyre több új és újabb felmérés, cikk jelenik meg a témával kapcsolatosan. Hazánkban sajnos az összefogott kezelést (orvos, gyógytornász, ortopéd műszerész együttműködése) még kevés helyen találhatjuk meg.

Miből áll tulajdonképpen a konzervatív kezelés és milyen célokat tűzhetünk ki ennek felépítésekor?

Maga a terápia az előbbiekben említettek szerint több résztvevő szoros együttműködésén alapul. Ezalatt nem csak a szakmai teamet, hanem a páciens és környezete (szülők, barátok, iskolatársak) együttműködését is értem. A célokat illetően természetesen meghatározó a ferdülés típusa, helye, a páciens életkora, a progresszió előre látható mértéke, és egyéb tényezők.
Az aktuális nemzetközi irodalom és tapasztalatok szerint látható hogy a gerincferdülés nem jár olyannyira drámai következményekkel amelyek azonnali operáció szükségességét vetnék fel. Weinstein szerint az esetek kevesebb mint 10 %-ban kerül sor erre a beavatkozásra.
A konzervatív kezelés a legfontosabb alternatívaként kerül előtérbe. A szinte egyetlen hátránya mellett, hogy sok időráfordítást igényel, rengetek funkcionális és pszichológiai előnye van. A komplex kezeléssel az esetek nagyon magas százalékában a progresszió megállítása és javulás érhető el.
Manapság közismert hogy az általános ortopédiai módszerek (PNF, Brügger, stb.) nem foglalják magukban a csigolyák háromdimenziós korrekcióját. Brügger maga írja le (1988) hogy módszere nem gerincferdülés specifikus. Vojta módszere és az E-technika már inkább sorolhatók a gerincferdülés kezelésében kompetens terápiák közé.
Napjainkban a leghatékonyabb, nemzetközileg is nagy elismerést kivívott metódusnak a Schroth-módszer bizonyul. Schroth aszimmetrikus kiindulóhelyzetekre építve caudaltól cranialisan a gerincferdülés struktúrális adottságainak határáig húzódó aktív korrekciót alkalmaz. A háromdimenziós kezelés proprio- és exteroceptív impulzusokkal, a scoliotikus légzésmechanika korrekciójával és feed-back segítségével (gyógytornász és tükörkontroll) építi át a korrigált tartási sztereotípiát a mindennapokba is. A módszer a német Katharina Schroth nevéhez fűződve az 1900-as évek eleje óta létezik és fejlődik. Hatékonyságát a németországi Schroth Klinika felmérései igazolják.