A derékfájdalom mint tünet, betegség, óriási probléma az egész világon. Akut, (kevesebb mint 6 hét) subakut (6-12 hét) és krónikus (12 hétnél tovább tartó) formája ismeretes. A gyógytornával történő kezelési mód kimutathatóan sikeres a fájdalmak csökkentésében, megszüntetésében valamint a későbbi szövődmények kialakulásának megelőzésében is. Egyik terápiás forma, amely az utóbbi években egyre fontosabb szerepet kap, az úgynevezett szegmentális stabilizációs tréning.

A törzs stabilizációjában részt vevő izmok közül globális és lokális izmokat megkülönböztető módszer ezek elsődlegesen stabilizáló szerepére építkezik. A lokális izmoknak elsődleges szerepük van az úgynevezett szegmentális stabilizációban, mivel ők egy vagy több csigolya közvetlen áthidalásaként helyezkednek el a legmélyebb rétegekben, így tartva kontroll alatt a kis csigolyaközti úgynevezett intervertebrális mozgásokat (musculus multifidus). Az anatómiai tulajdonságokra alapozva építette ki elsőként a speciális gyakorlati programot Bergmark és Panjabi, kifejezettem a mély hátizmok, hasizmok (musculus transversus abdominis) igénybevételével.

A gyógytorna fő célja az aktív szegmentális stabilizáló funkció javítása, ezzel az ízületek védelme a fájdalmas megterhelésektől és sérülésektől. A gyakorlatokra jellemző a kevés megterheléssel, nagy precizitással és nagy ismétlésszámmal történő gyakoroltatás. A tréning eredményeképpen egy erős, stabil, úgynevezett törzs körüli izomfűző kialakítása történik meg, amely segítségével a derékra ható erők irányai, mennyiségei és minőségei optimalizálhatók.

Elsőként érdemes figyelembe venni, hogy a gerinc egy komplex egységet alkot a medencével és a mellkassal együtt. A gerinc a medencéből halad felfelé a fejhez, miközben alulról öt ágyéki csigolya szabadon, 12 háti csigolya bordák által határolva, majd a nyakcsigolyák ismét szabadon helyezkednek el. A mellkaskosár és a medence között kétféle izomrendszert találunk, egy lokális és egy globális rendszert. A lokális rendszerhez tartoznak a medencealapi izmok, a mély rétegekben elhelyezkedő hasizmok és a szintén mély hátizmok. A globális rendszer részei a felületes hát és hasizmok. A lokális rendszer feladata elsősorban a csigolyák optimális helyzetben való tartása, a globálisé pedig a törzs mozgatása.

A speciális gyógytorna első feladata minden esetben a két rendszer különbözőségének megismerése megéreztetésen keresztül. Ezeket a gyakorlatokat érdemes többféle pozícióban is elvégeztetni, a későbbi gyakoroltatás sikeresebbé tétele érdekében. A tréning sikeressége a fájdalmak csökkenésében és az úgynevezett „instabil derék” valamint a „bármelyik pillanatban beakadhat” típusú érzések csökkenésében, megszűnésében nyilvánul meg általában elsőként. A kitartó és kellő türelemmel tornázó páciensek a pozitív, hosszabb fájdalommentes időszakokról, bátrabb mozgásokról számolnak be a terápia első szakaszában. Később az alapozó gyakorlatokat követően az izmok kitartási képességének javítása a fő cél, valamint a stabil törzsfűző kialakítása. Hosszú távon a feladatunk a fájdalommentes, mosolygós évek elérése, stabil derékkal!