Magyarországon az egyik leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenesség, a veleszületett csípőficam, a fejlődésében visszamaradt csípőízület betegsége. Kialakulásában genetikai és környezeti hatások egyaránt szerepet játszanak.

A betegség alapjául szolgáló genetikai determináltság az alulfejlett sekély ízületi vápában, s az átlagtól lazább ízületekben nyilvánul meg. Amennyiben ezt a sérülékeny ízületi struktúrát bizonyos külső környezeti hatások érik, kialakul maga a ficam. Ezen külső tényezők sora a méhen belüli élettől egészen csecsemőkorig terjed. Magzati korban leginkább a lányok veszélyeztetettek. A fiúkénál fejlettebb a testük (hosszú combcsont, széles medence) nem kap elég helyet a méhben, így kényszerhelyzetben kénytelen fejlődni. A lányok csípőficamra való hajlamát anyai hormonokra való fokozott érzékenységük is magyarázza. Az édesanyában termelődő, szülést segítő, szalagokat lazító hormon a gyermek szervezetébe jutva a csípőízület lazaságát okozza. A csípők kényszerhelyzete, s az ízületben létrejövő mozgások korlátozódása szintén fontos momentum. Ennek oka lehet például farfekvés, de az európai kultúrában elterjedt szoros pólyázás is.

A veleszületett csípőízületi lazaság különböző fokozatokban nyilvánul meg. Újszülötteknél, kisebb testméreteikből adódóan, még nincs téraránytalanság a magzat teste és az azt befogadó anyaméh között, tehát inkább az enyhébb formák jellemzőek. A fokozott mozgathatóság, esetleg a mesterségesen, műfogásokkal kiváltható ficam azonban semmiképpen sem bagatellizálható probléma. Kezelés nélkül ezen állapotok valódi ficam kialakulásához vezetnek. A súlyosabb formákat rendszerint csecsemőknél diagnosztizálják, már kifejlett részleges, vagy teljes ficam formájában. Ezen állapotokon kívül még két típusról érdemes említést tenni. Ezek a csípőízület alulfejlettsége (dysplasia), továbbá teratológiás ficam. Előbbinél a csípőficamra erősen hajlamosító ízületi viszonyok a diagnosztikában, míg utóbbinál a ficam súlyossága jelent kiemelt problémát.

A csípőficam egyes formái egyszerű fizikális vizsgálattal diagnosztizálhatók, s ez a mindennapi szülészorvosi rutin részét képezi. A csípő alulfejlettsége esetén azonban annak számos tünete (aszimmetrikus végtaghossz, kifelé fordult terpesztett alsó végtag, ráncaszimmetria a combon és a szeméremtestnél, valamint csökkent mozgás) mellett is csak röntgenfelvétel elemzésével állapítható meg a diagnózis.

Kezelési lehetőségek:

Általánosan elismert tény, hogy a veleszületett csípőficam kezelésének kulcsa a korai diagnosztikában és kezelésben rejlik. Korai beavatkozással lényegesen rövidebb idő alatt, kisebb stresszt okozva a gyermek szervezetében és életében érünk el a műtétinél sokkal szebb eredményeket. Ez manapság egyre aktuálisabb probléma. A társadalmi jólétben, az egészséges táplálkozás, s a magzatvédő vitaminok számos áldásos hatása mellett sajnos bizonyos nehézségekkel is számolni kell. Az édesanyák egyre nagyobb csecsemőket hoznak világra, ami méhen belüli téraránytalanságot okoz, s így a csípőficam kialakulásának kockázatát növeli.

A kezelés első állomását maga a megelőzés képezi. Az angol pólya, hálózsák használata lehetővé teszi a csípők szabad mozgását, ezáltal fejlődésüket. A terpesztett helyzetben történő pelenkázás, vagy a betétes Rugi nadrág viselete a csípők egészséges helyzetét biztosítja. Ezen eljárások a gyermek 2-3 hetes koráig alkalmazhatók. Segítségükkel a korán diagnosztizált instabilitás, vagy ficam akár teljesen korrigálható. Az estek másik részében, ha ezek a módszerek már eredménytelennek bizonyultak, a Pavlik-kengyellel folytatódik a kezelés. Ez az egyszerű szerkezet speciális csípőízületi helyzetet hozva létre a ficamot fokozó mozgásokat gátolja, az összes többit viszont engedi. A kengyelben elfoglalt helyzet a csípők további fejlődését korrigált körülmények között biztosítja. Hatására néhány nap alatt stabilizálódik a csípő, a ficamodott combcsont helyére kerül, s végül az anatómiai struktúra is alkalmassá válik a stabil ízületi helyzet biztosítására. Ha a csecsemő már felült, de még nem következett be teljes gyógyulás, következő lépésként overhead-kezelést alkalmazunk. Az eljárás lényege, hogy egy speciális függesztett helyzet létrehozásával a gyermek saját testsúlyának nyújtó hatását kihasználva nyújtjuk a csípő körüli izmokat, míg a combcsont feje újra az ízületi vápába talál, majd gipszkötéssel négy hétre stabilizáljuk az elért helyzetet. Az előzőekkel összehasonlítva ez már sokkal drasztikusabb megoldást jelent, a gyermeket négy hét teljes mozdulatlanságra ítéli, s nem is teljesen veszélytelen. A kezelésben résztvevő gyermekek egy részénél a combcsont feje deformálódhat, vagy csontfelszívódás következik be. A csípőficam kezelésének utolsó lehetőségét a műtét jelenti. Célja, a csontok helyzetének (vápa, ízületi fej, combcsont nyakának dőlésszöge) korrekciója, s a combfej fedettségének növelése a minél stabilabb illeszkedés érdekében.

Manapság egyre ritkában, de sajnos még mindig előfordul, hogy a csípőficam kezelése elmarad, s a beteg fiatal felnőttként szembesül ennek problémájával. Az elhanyagolt csípő miatt a beteg sántítani kezd, medencéjének rendellenes helyzetét pedig ágyéki gerincívének fokozásával kompenzálja, ami idővel derékfájást eredményez. A csípőízület túlterhelődik, s végül kialakul az ízületi kopás.

A terápia során a gyógytornász munkája sokrétű. Elsődleges feladata az izmok harmonikus működésének megteremtésével, segédeszköz használatának megtanításával az ízületi kopás megakadályozása, vagy legalább késleltetése, de emellett a beteg tartásának, járásának korrekciója, életmódbeli tanácsokkal a beteg mindennapi életének segítése. Műtét esetében, az imént felsorolt tevékenységek mellett, a rehabilitáció, segíti a műtéttel elért eredmény megtartását, s a műtét utáni későbbi tünetek elkerülése kerül előtérbe.