A reumatológiai kórképekhez sorolandó krónikus gyulladás elsősorban a férfiak betegsége.

Kialakulása több okra vezethető vissza. Genetikai hátterét tekintve a családi halmozódás igen jelentős mértékű, a családon belüli öröklés valószínűsége 72%. Azonban a betegség kialakulásában a genetikai meghatározottságon túl számos egyéb tényező is szerepet játszik. A szervezetet ért traumák után, vizeleti- és emésztőcsatornabeli fertőzések után, hideg hatására, vagy tartós hidegnek és nedvességnek kitéve a szervezetet- munkahelyi ártalomként nagyobb a gyulladás kialakulásának veszélye.

Tünetei:
A Bechterew-kór 19-20 éves korig csupán lappang a szervezetben, s később is csak igen lassan bontakozik ki. A tünetek nagy részéért a kötőszövet fokozott csontosodási hajlama okolható, mely az érintett ízületek közül elsőként a gerincben és a mellkasban okoz panaszokat. A gerinc kisízületei és szalagjai sorra begyulladnak, s ez jelentős fájdalommal jár. A csigolyák között gyakran csontos hidak alakulnak ki. A gerincben létrejövő mozgások lassan beszűkülnek, s végül hosszú évek alatt merev, úgynevezett „bambusznád gerinc” alakul ki.

A merevség idővel átterjed a mellkasra is. Az itt tapasztalható szorító fájdalom miatt a beteg képtelen jóleső, mély lélegzetet venni, légzési paraméterei romlanak. A mozgások beszűkülése később a törzshöz közeli nagyízületekben (csípő, térd, váll) is jelentkezik, ami a beteg járását nagyon megnehezíti. A szalagok általános gyulladása és meszesedése csontokkal való kapcsolódásaiknál különösen intenzív. Ennek eredményeként a csigolyákkal való kapcsolódás mentén a már említett „csonthidak”, a sarokcsonton és az ülőgumón pedig erőteljes nyomásérzékenység tapasztalható.

A tüneteket magyarázó másik fontos momentum a kereszt-és medencecsont közötti ízület gyulladása. Az ízületben létrejövő gyulladás miatt folyadék szaporodik fel, az ízület feszülni kezd, szalagjai túlnyúlnak gyakran instabilitást okozva ezzel. A túlfeszített állapot jellemzően hajnaltájban jelentkező fájdalomhoz vezet. Értelemszerűen a beteg a fájdalmát csökkenteni szeretné, s gyorsan megtalálja azt a kényszerhelyzetet, melyben ez megszüntethető. Derék táji gerincívét elsimítja, a nyaki és háti gerincszakasz ívét viszont fokozza. Vállait előre ejti, hasát előre dugja, a csípőjét, a térdét rogyasztja. Ez a torz helyzet testének egész kifinomult statikai rendszerét megbontja. Terhelődnek az ízületek, egyes izmok zsugorodnak, mások megnyúlnak, s ez az állapot a beteg mozgásában, járásában is problémákat okoz. Előre hajló háta miatt nem tud egyenesen előre nézni, látótávolsága egyre csökken. Járása lendület nélküli, apró léptű lesz, amit karjainak erőteljes lendítésével kompenzál.

Terápiás lehetőségek
A betegek nem szorulnak állandó gyógyszerszedésre. A testükben uralkodó gyulladást esetenként nem szteroid tartalmú gyulladáscsökkentőkkel kezelik. A sebészi terápia csupán az egyes részproblémák megoldásában nyújthat segítséget (pl.: csípőprotézis).

A Bechterew-kór kezelése tehát szinte kizárólag fizioterápiás feladat. A passzív terápiák (masszázs, manuálterápia, passzív mozgatás, szöveti mobilizálás) mellett a gyógytorna célja a deformitások lehetőség szerinti megelőzése, kialakulásuk lassítása, a beteg általános terhelhetőségének növelése, ezzel közérzetének javítása, továbbá a betegség teljes kifejlődése esetén parakoordináció (a megmaradt mozgásokat használó alkalmazkodás) kialakítása, s ezzel az életminőség javítása.

A gyógytornász tanácsaival a beteg mindennapjaiban is igyekszik hathatós segítséget nyújtani.

Amennyiben a beteg tartózkodik a hideg, nyirkos levegőn való hosszú sétáktól a gyulladás kialakulásának esélyét csökkenti. A kemény felületen való háton fekvés derékpárnával, továbbá magasított sarkú cipő viselése a tartás javításához fontos. A napi húsz perc gyógytorna, vagy rendszeres sport (főleg röplabda, tollaslabda, úszás) mind a mozgató, mind a légző rendszert edzi. S végül az ergonómikus bútorok használata a mindennapi életet könnyíti meg.