A napokban olvastam ismét egy cikket a gerincferdüléssel kapcsolatban, amelynek elolvasása után laikus szülőként megnyugodva dőltem volna hátra a karosszékben – nem is olyan nagy probléma ez, nem kell aggódni.

Valószínűleg nem kellett volna hozzá egy-két év, hogy a fejemet a falba verve okoljam gyerekem púpossága miatt magam és korábbi döntésemet. Az ilyen és hasonló cikkek olvasásakor azok a szomorú gyerek szempárok és dühöngő szüleik jutnak eszembe, akik az első vizsgálaton azt kérdezik tőlem – négy éve hordjuk a gyereket kontrollra, miért nem irányítottak tovább terápiára?

Ez az. Valószínűleg nagyon okos ötlet megvárni, amíg elromlik, ahelyett, hogy az elején fülön csípve, negyedannyi energia, valamint időráfordítással megoldjuk a problémát? Nem egyszer fordul elő, hogy a témában teljesen laikus szülő veszi észre, hogy valami nem stimmel a történetben és keres más és más orvost, gyógytornászt, szakembert.

Mikor tudjuk már elfogadni mi, szakemberek, hogy a gerincferdülés aszimmetriája nem gyógyítható szimmetrikus terápiával? Talán egyszer nekünk is „csak” laikusként kellene gondolkodnunk. Újra és újra jönnek elő a fekve készített röntgenek, a 'menjen úszni' és a hason fekvésben végeztetett kar-, és lábemelések. Miért?

Ezzel kapcsolatban keresett fel a napokban egy anyuka a kislányával – 'úgy érzem, valami nem jó a gyógytornával; látom a gyakorlat közben, hogy csúnyább lesz a háta'. Igen kérem, ez látszik! Méghozzá gyönyörűen látszik, mint ahogy az is, amikor a megfelelő terápiát végzi a beteg és a szemünk előtt 'javul meg' a háta. Kemény szavak ezek? Lehet. De azt gondolom, közel sem annyira, mint amikor közölnöm kell a hat éves kislány szüleivel, hogy túl későn jöttek, és ha megszakadunk sem tudunk nagy mértékű javulást elérni. A gerincferdülés kezelése egy nagy körforgalom. Szomorú a mai világra nézve, hogy már bekerülni sem egyszerű és folyamatos küzdéssel lehet csak bent maradni, miközben vakvágányokra is könnyen kicsúszhat az ember.

Folyamatosan hangoztatjuk a korzett és a gyógytorna jelentőségét. De ha már elhiszik nekünk a érintettek, legyen annyi felelősségtudat bennünk, hogy mindkét esetben szakmailag a legjobbat adjuk! A gyerekek érdekében. A jövőjük érdekében. Az egészségük érdekében.