A sportoló lábát a nagy megterhelés miatt az akut sportsérüléseken kívül a krónikus túlterheléses betegségek is veszélyeztetik. Leggyakrabban a különböző ínsérülések fordulnak elő, de csonttörések, ízületi problémák egyaránt felléphetnek, melyekre ugyanúgy figyelni kell. Maga a kezelés a diagnózistól függ, a legfontosabb dolog azonban, amit előtérbe kell helyezni, a betegséget kiváltó okok megszüntetése, egy megfelelő cipő viselése, az edzéstervhez való alkalmazkodás, és a betegre szabott terápia.

A futósportok az utóbbi években-évtizedekben egyre népszerűbbé váltak. A hazai és nemzetközi maratonfutók száma emiatt szintén nőtt, különösen azoknál, akik csak hobbyként űzik ezt a sportot. Sőt, ezen sportokban ma már az 50 év felettiek aránya sem ritkaság. Amiatt, hogy sokan csak hobbynak tekintik a futást és kevésbé edzettek, mint a sportolók, az akut traumás sérülések és a krónikus megbetegedések száma is nő. Az évek alatt (a futóknál) a leggyakoribb sérülés a térdízületi probléma, emellett a gerinc és a lábfej is különösen érintett. A lábat érintő sérüléseknek különböző okai lehetnek: a lábat alkotó csontok közötti ízületek vagy a lágyrészstruktúrák túlterhelése, melyeknek egy rossz tartás vagy szalaginstabilitás lehet a következménye. Egy hirtelen sportsérülés következhet be egy rosszul kialakított cipő vagy elégtelen, esetleg rosszul összeállított edzés miatt. Így a sérüléseknél első helyen az ínproblémák állnak - főként az Achilles-ín sérülése -, de a csontos struktúrák és az ízületek is érintettek lehetnek. A következő részben a futók lábainak túlterheléses sérüléseit fejtjük ki.

Diagnosztika
A tapasztalat azt mutatja, hogy egy differenciált klinikai kutatás álló- és mozgóképi felvétellel a célorientált anamnézishez és a pontos diagnózishoz vezet. Ha egy csontos struktúra problémájának a gyanúja áll fenn, érdemes egy többirányú röntgent készíttetni: lábfelvételt oldalról, 45 fokban elfordítva, azaz srég irányból, vagy a felső ugróízületet két síkból. A szonográfiás vizsgálattal a láb egyéb struktúrái, különösen az inak és a felső ugróízület értékelhetők jól. Csak néhány komplikáltabb esetben kell további diagnosztikát elvégezni, azaz a mágnesrezonanciás tomográfiát (MRT), vagy CT vizsgálatot, mely akkor szükségszerű ha a csontok alakját, vagy a 3D-s balesetábrázolást szeretnénk feltérképezni, hogy pontosabb képet kapjunk. A többfázisú csontszcintigráfia az abakteriális vagy bakteriális gyulladásokat deríti fel, ugyanúgy mint a degeneratív elváltozásokat vagy töréseket. Az eredmény azonban mégsem specifikus, ezért a lábnál ritkán is alkalmazzák.

A csontok túlterheléses sérülései:
Stressz-törések: a stressz-törések leginkább a hirtelen megnőtt teljesítmény következtében, vagy a túlzott mértékű tréning következtében lépnek fel. (A cipő és a többi mögöttes háttér is nagy szerepet játszik.) Az izom kimerültségének és a csontok akut túlterhelésének az összjátéka vezet a töréshez, amely leginkább a sípcsontnál, szárkapocscsontnál, vagy a lábközépcsontoknál fordulhat elő. Vagy mindegyik csontot, vagy csak egy részüket érheti a probléma. A stressz-törések terápiáját tekintve: a teljesítményt azonnal csökkenteni kell, és megfelelő, célzott kezelésnek kell alávetni. Differenciáldiagnosztikával elkülöníthető a lábszár funkcionális kompartment-szindrómája a sípcsont elülső részének csonthártya-izgalmától. Ez utóbbi a túlzott igénybevételtől, a sípcsont elülső részén fekvő izmok túlterhelésétől jön létre, melyet egy csonthártya körüli duzzanat követ. A klinikai tünet a terhelésre növő, szúró helyi fájdalom, fő okaként pedig a hirtelen megnőtt edzésintenzitásra gondolhatunk. Az akut időszakban az edzés felfüggesztése mellett egy szisztémás vagy helyi gyulladáscsökkentő terápia javasolt, hidegkezeléssel - vagy adott esetben - ultrahanggal kombinálva. A visszaesés elkerülése végett érdemes az előírt fokozatos edzéstervet követni, különös figyelmet kell szentelni a megfelelő cipő kiválasztására, melyhez lágy anyagú betétet érdemes beszerezni. Osteonekrózisok (csontelhalások) ritkán fordulnak elő, de a differenciáldiagnózisnál érdemes odafigyelni rájuk. Az ugrósportot űzőknél és a futóknál mindenekelőtt a lábközépcsontok problémái fordulnak elő gyakran, részben a stressz-törések következményeként. A terápiában ilyenkor fontos, hogy az első tehermentesítés után egy merev betéttel kell ellátni a lábat, amit hamarosan egy könnyű edzés követhet, mint például az aquajogging.

Ízületi patológiák: az akut traumák, épp úgy, mint a krónikus túlterheléses betegségek, leginkább a felső ugróízületnél jöhetnek létre. Itt a szupinációs trauma (a lábfej befordulása, magunk alá fordulása) egy vagy akár több szalag szakadásához vagy túlnyúlásához vezethet. Ennek kezelése többnyire konzervatív eszközökkel történik, és a dagadtság lelohadása után fel lehet még helyezni az ízületet átfogó külső rögzítő síneket-fixálókat (ortéziseket), a későbbiekben pedig funkcionális elasztikus tapinget használhatunk. Operatív kezelés csak jelentős instabilitásnál vagy nagyobb csontok kiszakadásánál szükséges, de nagyon figyelni kell a kísérő porcsérülésekre is! Az intenzív sporttevékenység, különösen a sérült vagy instabil felső ugróízületnél, egy elhúzódó ízületi problémához vezet. Ilyenkor egy erős duzzanatot találunk az ízület nyálkahártyájánál, mely főleg az ízület elülső részén fedezhető fel, ezt pedig belső folyadékgyülem kíséri. A hosszan fennálló izgalmi állapotok a porcproblémák következményének tekinthetők. Az ismétlődő traumák (főleg az ugrósportolóknál) a talus subchondralis vagy osteochondralis problémáihoz vezetnek. Ennek következménye egy subchondralis nekrotikus zóna lehet, egy csökkent ellátású porcterülettel. Nem minden subchondralis probléma látható röntgenen, ezért a régóta fennálló panaszok tisztázása érdekében jó egy mágnesrezonanciás vizsgálatot végezni. A subchondralis problémáknál a mérettől és bevérzéstől függően először lehet kísérletezni egy konzervatív terápiával, ami a felső ugróízületet tehermentesíti. A nagyobb gócfészkek artroszkópos (ízületbe hatoló) lecsapoláshoz vezetnek. A porcos részek fellágyulását is artroszkóposan kell kezelni. Az instabil töréseket rögzíteni kell. A porcos részek problémáit felszabadító, majd ezt követően a kis letöréseket ellátó kezeléssel kell gyógyítani. A nagyobb problémák kezelési lehetősége az autológ kondrocitatranszplantáció.

Lágyrészpatológiák: az ín és a hozzátartozó nyúlványok problémái a sportolóknál nagyon gyakoriak, de leginkább az Achilles-ín érintett. Ilyenkor azonban mindig meg kell különböztetni az ín saját külön sérülését és a tok sérülését a külső réteg problémájától, sőt az sem ritka, hogy magától az Achillestől akár 2-6 cm-re jelenik meg a probléma. A kiváltó tényező a saroksarkantyú lehet, a kísérő tünet pedig az Achilles-ín előtti nyákzacskó irritációja. Ebben az esetben a fokozódó tünetek pontosítása végett röntgent vagy MRI-t kell csinálni.

A terápia mindenekelőtt konzervatív módszerekkel történik, helyi gyulladáscsökkentő anyagokkal, fizikoterápiával (jég, ultrahang) és megfelelő fizioterápiával (izomegyensúly megbomlás helyreállítása, funcionális elasztikus taping, proprioceptív tréning), úgymint a jó betétről való gondoskodás. A sportcipőnek funkcióban és tengelybeállításban is megfelelőnek kell lennie. A rövidtávú terápia egy sarokemelés segítségével hatásos lehet, bár a sportolóknál erre vigyázni kell, ugyanis a vádli rövidüléséhez vezethet. A konzervatív terápiával nem gyógyuló sérülések operációhoz vezetnek. Ritkábban, de előfordul, hogy a sípcsonti elülső-hátulsó inak, úgymint a peroneus inak is érintettek lehetnek. Orvosi rendelésre egy korrigáló betéttel a járásanalízis vagy egy új futócipő sokat segít. A talpi bőnyeréteg területén gyakran akár már régóta fennálló bántalmat találhatunk. A talpi bőr alatti hártyaréteg izgatja a hosszanti boltozatot, és különösen az előláb stabilitásánál, a nyomási területen okoz gondot. A tengelyproblémák, a rossz cipő és a nem elegendő húzási ingerek ún. plantarfascitishez vezethetnek. Ilyenkor terápiás szempontból egy lágy betét használata kiváló és elegendő, valamint a bőnyerétegnél a nyomási rész kihagyása. A rosszabbodás elkerülése végett fizio- és fizikoterápiás kezelésre van szükség, jéggel és ultrahanggal. Rosszabb esetben egy erős lökéshullámterápia indikált, ritkábban operatív újrafeltárás. A konzervatív terápiát tekintve a lágy, puha talpbetét alkalmazása a hosszanti boltozatnál, helyi infiltrációk, gyulladásgátló terápiák és fizioterápia proprioceptív tréninggel, kielégítők.

Összegzés
A láb túlterheléses sérüléseinek megléte egy folyamatosan fennálló probléma. A lábortopédiában jártas orvosok a klinikai vizsgálatokkal jó diagnózis felállítására képesek, a további vizsgálatok csak differenciáldiagnosztika miatt vagy rosszabbodó károsodások esetén szükségesek. A lábon fellépő problémák okai sokfélék lehetnek: a csontok, ízületek túlterhelése; rossz tartás vagy szalaginstabilitás miatti lágyrészstruktúrák túlterhelése; illetve a láb nem megfelelő alkalmazkodása egy nem optimális cipő vagy a rosszul felépített edzés miatt. A leggyakoribb sérülések az ínproblémák, főleg az Achilles-ínnál, de a csontos struktúrák és a kisízületek is érintettek lehetnek. A terápiának diagnózisra szabottan kell történnie, elsősorban az okot kell kezelni, pl. a meglévő hibás beállítást korrigálni kell, vagy a láb tengelyeltérését cipőkorrekcióval kell helyrehozni, az ízületet fáslizással a normál helyzetbe kell hozni és akár lágy talpbetétek használatával tompítani lehet a sarokra érés erejét. Az edzésprogram a terhelhetőségnek meg kell hogy feleljen. A terápia pedig gyógyszeres kezelésből, gyógytornász - manuálterápiás - kezelésből és fizikális kezelésekből áll, gyakran még a koordináció és a propriocepció fejlesztését is belevéve.