A lumbalis gerinc és a sacroiliacalis ízületi problémák mindennaposak a gyógytorna szakma praxisában. Többféle megközelítésből induló szakirodalmat ismerünk a probléma analizálására és megoldására, a feladatunk az, hogy kiválasszuk a betegnek legmegfelelőbbet.
Az következőkben a lumbalis régió, valamint a sacroiliacalis izületi instabilitás komplex látásmód szerinti kezelését szeretném bemutatni, a megszokottól eltérő nézetből, specializálva a medencealapi izomzat befolyásoló szerepére. Az anatómiai kapcsolódási pontokon túl az említett rendszerek funkcionális szinergizmusát is figyelembe vevő megközelítés lehetővé teszi a medencealapi tréning terápiába való könnyed integrálását.
A Renate Tanzberger módszere az úgynevezett hasi kapszula (4 oldal, rekesz-medencealap, hasizom-hátizom) elvére építkezve határozza meg a kapszula egyes területein helyet foglaló passzív és aktív mozgásrendszeri egységeket, ezek komplex funkcióban betöltött szerepét, majd a terápiát. Egy stenotizált (szűkített) kilégzési technika segítségével kapcsolja be a funkcionális egységbe a medencealapi izomzatot, valamint speciális, reaktív, reflektórikus izommunkát kiváltó alaphelyzeteket alkalmaz. Cél adott esetben a topográfia, a funkcióbeszűkülések, az izomerő csökkenés korrekciója, valamint a hasűri nyomásváltozásokra adott izomválaszok automatizmusának stabilabbá tétele. A strukturális egyensúlyfelbomlás következményeképp esetenként előforduló medencealapi hypertónust különböző lassú, légzésritmussal összekötött manuális fogások segítségével oldja.
A medencealapi izomzat funkciójának és a hasi kapszulában betöltött szerepének helyrehozásával a lumbalis gerinc – medence – keresztcsont funkcionális rendszer mozgásstabilitása fokozódik. Mindezek elérése után a sacroiliacalis és lumbosacralis átmenet instabilitásából adódó fájdalmak jelentős csökkenése tapasztalható. A páciensek szubjektív megítélése alapján a derék - medence körüli tompa, de sok esetben szinte állandó fájdalmak a Tanzberger szerinti medencealapi hypertónucsökentő manuális kezelések után hosszú ideig csökkenő tendenciát mutatnak.
A medencealapi izomzat gerincstabilizációs tréningbe való bekapcsolásával a lumbalis és sacroiliacalis problémák kezelése gyorsítható, az eredmény stabilabbá tehető. A terápiába való integrálás nem igényel a pácienstől többlet időráfordítást, a részelemek az általános tornába is beépíthetők. A terápia szerint fontos az önkompetencia a kezelésben, ami egyrészt a siker irányába visz, valamint motivációnövelő szerepet játszik.
A Renate Tanzberger módszere az úgynevezett hasi kapszula (4 oldal, rekesz-medencealap, hasizom-hátizom) elvére építkezve határozza meg a kapszula egyes területein helyet foglaló passzív és aktív mozgásrendszeri egységeket, ezek komplex funkcióban betöltött szerepét, majd a terápiát. Egy stenotizált (szűkített) kilégzési technika segítségével kapcsolja be a funkcionális egységbe a medencealapi izomzatot, valamint speciális, reaktív, reflektórikus izommunkát kiváltó alaphelyzeteket alkalmaz. Cél adott esetben a topográfia, a funkcióbeszűkülések, az izomerő csökkenés korrekciója, valamint a hasűri nyomásváltozásokra adott izomválaszok automatizmusának stabilabbá tétele. A strukturális egyensúlyfelbomlás következményeképp esetenként előforduló medencealapi hypertónust különböző lassú, légzésritmussal összekötött manuális fogások segítségével oldja.
A medencealapi izomzat funkciójának és a hasi kapszulában betöltött szerepének helyrehozásával a lumbalis gerinc – medence – keresztcsont funkcionális rendszer mozgásstabilitása fokozódik. Mindezek elérése után a sacroiliacalis és lumbosacralis átmenet instabilitásából adódó fájdalmak jelentős csökkenése tapasztalható. A páciensek szubjektív megítélése alapján a derék - medence körüli tompa, de sok esetben szinte állandó fájdalmak a Tanzberger szerinti medencealapi hypertónucsökentő manuális kezelések után hosszú ideig csökkenő tendenciát mutatnak.
A medencealapi izomzat gerincstabilizációs tréningbe való bekapcsolásával a lumbalis és sacroiliacalis problémák kezelése gyorsítható, az eredmény stabilabbá tehető. A terápiába való integrálás nem igényel a pácienstől többlet időráfordítást, a részelemek az általános tornába is beépíthetők. A terápia szerint fontos az önkompetencia a kezelésben, ami egyrészt a siker irányába visz, valamint motivációnövelő szerepet játszik.