A labdarúgás a legnépszerűbb sportok egyike. Napjaink futballistái nagy terhelésnek vannak kitéve, aminek következtében a sérülésveszély is nagyobb. Elég egy hirtelen mozdulat, mely következtében zúzódás, ficam, törés, szakadás és rándulás is kialakulhat.

A legtöbb futballsérülés az alsó végtagokon fordul elő. A labdarúgók főként térdízületi porcgyűrű (meniscus), csípősérüléseket, lábszárizomzat- és bokasérülést szenvednek. Az élvonalbeli játékosoknál a súlyos, tartós kimenetelű térd- és bokasérülések a jellemzőek, de a sérülést nem szenvedő játékosok esetében is nagyobb az ízületi kopás vagy károsodás kialakulásának kockázata.

A labdarúgás típusos és gyakori sérülése a combizom húzódása. A lovaglóizom húzódások többnyire hirtelen mozdulatra, az izomfájdalom ismétlődő túlterhelésére, a végtag erőltetett távolítására, illetve mikrotraumák következtében alakulnak ki. Hirtelen fájdalommal és az inak vagy izomzat felett nyomásérzékenységgel jelentkezik. Leggyakrabban a combizmok közül az combhajlító izom sérül, mely fokozott izomtónussal, duzzanattal, a combhajlító izmok nyomásérzékenységével, illetve fájdalommal jár. A gyógyításban elsősorban a legfontosabb a sérült izomszakasz további veszélyhelyzeteinek kerülése. Melegkezelések, lazító, nyújtó gyógytorna mozdulatok, lágyrésztechnikák sokat segítenek a fájdalom és a bemerevedett helyzet oldásában. Masszázs szintén a terápiás fogások közé tartozik. Hosszú távú terápiaként és megelőzésként fontos a támaszmozdulatok és a hirtelen fékező mozdulatok vezetett gyakoroltatása, fokozatos terhelésnöveléssel, valamint a célzott izomerősítés. A gyógytorna területéről a stabilizációs tréning, a sportrehabilitáció kerül előtérbe.

A kapusoknál inkább a fej, az arc, a nyak és a felső végtagok sérülése a gyakoribb. A fejsérülések az összes sérülés 14-22%-át teszik ki. Ezen belül a legtöbbször előforduló szituáció egy másik játékos fejével, valamint könyökével való összeütközés. A leggyakrabban úgy éri a focisták fejét az ütés, hogy közelről, nagy erővel meglőtt labda által, összefejelések során, illetve a fejelések során könyökkel történő ütések által. Ezek a sérülések a legrizikósabbak, életveszélyesek is lehetnek.

A labdarúgó sérüléseken belül a legjellemzőbbek mégiscsak a zúzódások, húzódások és rándulások, melyek direkt ütés vagy esés után jelentkeznek.

A sportsérüléseknek többféle oka között a leggyakoribb a túlterhelés, mely általában a helytelen edzési módszereknek a következménye, a túlzott pronáció, a láb külső élen gördülése a földet érés után, illetve a folyamatos stresszt. Emiatt a gyógytorna feladatkörébe tartozik szintén ezeknek a „kényes” szituációknak a tisztázása, a mozgások helyes, fiziológiás kivitelezésének betanítása, szoktatása az edzések folyamán.