Sokan ismerhetik már a tipikus “úgy maradtam” fájdalmat, ami előszeretettel a lehető legrosszabbkor talál meg minket. De a hátfájdalmak területén sorolhatnánk még többféle, rövid nyillaló vagy elhúzódó, évekig jókedvünket beárnyékoló megjelenési formákat. Egyszóval a gyakoriság és a sokszínűség nem ismer határokat.

Az első figyelmeztető, valamint az egész kórtörténetünket végigkísérő tünetként a fájdalmat említhetjük meg. A fájdalom kezelése főképpen az akutan fellépő panaszok esetén játszik óriási szerepet a hosszú “beteggé válás” folyamatának kimenetelében. Az, hogy a fájdalmak krónikussá válnak, avagy megszűnnek, döntően az első, időben elkezdett kezelések hatásosságának függvénye. Az adott állapot, a páciens hozzáállása, együttműködése mind mind meghatározó tényezők.

Sokan félnek a fájdalomtól, aminek következményeképp elkerülnek minden olyan mozdulatot ami ezt előidézheti. Ezzel a viselkedéssel könnyedén megalapozható az az ördögi kör, ahol:

- a mozgástól való félelem védekező tartások kialakulásához vezet
- az izomzat gyengül és a mozgásrendszer funkcióképessége csökken (újabb fájdalmak kialakulására ad lehetőséget)
- a pácienset érő terhelés nő
- olyan szöveti deformációk alakulhatnak ki, amelyek már nem biztos, hogy később visszafordíthatóak.

Ezen következmények elkerülése érdekében is döntő fontosságú a panaszok kellő időbeli csökkentése. Amint elértük a fájdalommentes szakaszt, megkezdhető az izomerősítő és stabilizáló tréning.

A terápia során fontos a fájdalom határának átlépése (természetesen vannak kivételek), hiszen, ha mindig csak előtte dolgozunk, nem tudunk kellő változást elérni. Az első időben ez kellemetlenségekkel járhat, de hosszú távon megéri a fáradozást.

Sokszor merül fel a kérdés, mik azok a tipikus elváltozások, amelyek háti fájdalmakat idéznek elő. Ha a leggyakrabban előforduló okokat vizsgáljuk, a következőkkel találkozhatunk:

Mechanikai okok (emelés, helytelen csavaró-hajló mozdulatok, tartáshibák)

Jellemző, hogy a fájdalmak kezdetben csak alkalomszerűen jelentkeznek, majd egyre gyakoribbá, erőteljesebbé és maradandóvá válnak.

Lumbágó

Akut, hirtelen fellépő, egy rossz mozdulatból eredő fájdalom kisízületi elmozdulás (két csigolya közti összekötő ízület), idegbecsípődés, vagy akár gerincsérv következménye is lehet.

Porckorong kiboltosulás, gerincsérv

Tipikus tünete a helyi (derék, nyak) és a végtagokba kisugárzó fájdalom. Fontos tudni, hogy ilyen jellegű fájdalmat azonban nem csak a gerincsérv válthat ki (arthrosis, szűkület, arthritis).

Degeneratív elváltozások

A gerinc körüli struktúrák elváltozásai térszűkítő folyamatként fellépve helyi nyomási, de akár kisugárzó panaszokat is okozhatnak.

A terápia középpontjában az úgynevezett konzervatív (műtéti beavatkozás nélküli) kezelések állnak, mint például a gyógytorna, manuálterápia, idegmobilizációs technikák. A különböző fizioterápiás, valamint hideg-melegkezelések, szükség esetén gyógyszeres kezelés a tüneti terápia részét képezik.
Akut panaszok esetén az érintett terület tehermentesítése (fontos, hogy ne túl hosszú ideig) sokat segíthet. Derékproblémák esetén a lépcsős fektetés a terület legjobb tehermentesítési pozícióját jelentheti. A kivitelezése háton fekvő testhelyzetben a csípő és a térd hajlításával a lábak magasra helyezésével történik. Amennyiben a konzervatív terápia nem hozza meg a várt eredményt, injekció, valamint végső esetben operációs megoldás segíthet.
Legelső lépésként a közvetlen ok megszüntetése, majd a jövőbeni hasonló problémák kialakulásának megelőzése fontos. Az életmódváltás, bizonyos megerőltetések kerülése, a mozgástelibb életmód mind mind hozzájárulhatnak az elkövetkezendő időszak fájdalommentességéhez.