A vizsgálatokon elhangzó kérdésre: kapott -e már korábban bármiféle kezelést? -sokféle válasszal találkozhatunk. - ”Annak idején jártam gyógytornára 10 alkalommal.” - vagy – “Két éven át rendszeresen úszni jártam.” A gerincferdülés kezelési módjainak taglalásakor nagyon fontos, hogy nyitott szemmel járjunk és tisztában legyünk mindazzal, melyik kezeléstől mit várhatunk el. Mi az, ami napjainkban a leghatékonyabb terápiát képviseli? Nézzük csak nagy vonalakban és a kérdésre saját magunk is választ kaphatunk.

Amivel szemben állunk, egy aszimmetrikus eltérés, görbület, csavarodás, ahol a testünk két oldala között mindig egyensúly-felbomlásokkal találkozhatunk. Az egyik oldal “púpos”, a másik besüppedt. Az egyik oldali izomzat vaskosabb, a másik alig látszik. A törzs sok esetben az egyik oldal felé tolódott. A kulcsszó az aszimmetria. Mi az amit a kezeléstől mindannyian elvárnánk, természetesen a rosszabbodás megállítását és ideális esetben javulást. Vajon elvárhatunk-e javulást egy aszimmetrikus elváltozás esetén egy szimmetrikus kezeléstől? A válasz valószínűleg mindannyiunknak logikusnak tűnik.

Mi a helyzet a szimmetrikus terápiákkal? A gerincferdüléses embereknek ugyanúgy, sőt még jobban szükségük van egy jó erőnléti állapotra, amit szimmetrikus tevékenységekkel elérhetünk. Az úszás, az általános szimmetrikus gyógytorna, stb. mind ezt a célt szolgálja. Sőt, az úszásnak például nagyon jó hatása van a légzőfunkciók javítása terén (egyedül a versenyszerű úszásnál kell vigyáznunk, hogy a nagyon intenzív sporttal ne a görbült helyzetet rögzítsük). A fontos az, hogy a mozgásformák, terápiaformák között megtaláljuk a helyes arányt.

Az aszimmetrikus kezelés, napjainkban a Schroth módszer maga a betegség progressziójának stoppolását, javulást tűz ki célul, a szimmetrikus terápiák pedig az általános erőnlét elérését szolgálják. A tornára szánt idő beosztásakor ezt mindenképpen szem előtt kell tartanunk a későbbi eredmények biztosítása érdekében. A terápiás javulást célzó testmozgást, jelen esetben a gerincferdülés javítására a Schroth módszert, a legnagyobb időarányban kell végezni, ahhoz, hogy a kezelésnek esélye legyen egyáltalán a sikerre. A többi mozgásforma mind csak kiegészítőként kell, hogy szerepeljen a mindennapi ritmusban. Egy átlagos, 20 Cobb fok feletti gerincferdüléssel rendelkező serdülő esetében a napi minimum egy órás Schroth terápia a legalapabb időráfordítás kell legyen ahhoz, hogy 3-4 hónap múlva elvárhassunk a testi képen észrevehető változásokat (a röntgenképen látható változáshoz egyéntől és a testi adottságtól függően több időre lehet szükség). Ha belegondolunk egy sportos életet élő ember mindennapjaiba, ez nem is olyan nagy elvárás.