Dr. Bors Katalin főorvost ezúttal arról kérdeztük, hogy mire számíthat, akinek a korábban bemutatott kivizsgálás során megállapítják: csontritkulása van.

Valamennyi csontritkulással élő nőnél és férfinél alapvető cél az egészséges vegyes táplálkozás megvalósítása, ellenjavallat hiányában kálciumban gazdag ételek fogyasztása - ilyenek a tejtermékek, a sajt, a dió, a mogyoró, a halak, különösen a lazac és a makréla - utóbbi kettő D vitamint is tartalmaz - a cikória, a cékla, a retek, a fehérrépa és a bab. A helyes táplálkozás mellett napi fél óra torna (Tai Chi is jó) és fél óra séta (akár Nordic Walking-gal is lehet) is szükséges.

Kialakult csontritkulás esetén a torna mindenképpen gyógytornász által legyen jóváhagyva - hangsúlyozta Bors Katalin. Fontos a természetes D-vitamin forrás, mely a nap UVB sugárzásából nyerhető, ezért napi 25 percet tartózkodjunk szűrt napfényen, de a civilizációs ártalmak, az öltözködési szokások és a a napolajok használata miatt szinte biztosra vehető, hogy valójában nem jutunk elégséges mennyiségű D vitaminhoz, tehát szükséges a hormont gyógyszer formájában pótolni. Újabban több közlemény megemlíti a K2 vitamin pótlásának szükségességét is.

A Kálcium és D vitamin pótlás a csontritkulás terápiájának alapja, emellett azonban szükség van az ún. nagy gyógyszerre - hangsúlyozza a szakember. Ezen szerek többsége a további csontbontást akadályozza, de vannak csontépítő készítmények is. A gyógyszer kiválasztásánál az orvos figyelembe veszi az egyéb betegségeket, pl. a gyomor- bélrendszeri betegségeket - a csontritkulás súlyosságát és Magyarországon a nemzetközileg használt teljes gyógyszerpalettából választhat.

Kifejezett csontritkulásnál a gyógyszeres terápia nem megkerülhető! Mivel hosszútávú terápiáról van szó, nagyon fontos a páciens jó együttműködése. A homeopátiás szerek a bennük lévő hatóanyagok minimalizált volta miatt biztosan nem elegendőek ebben a kórképben. A csontritkulás kezelésének fő értelme, lényege és célja a csontritkulásos törések (csukló, felkar, csigolya, csípőtáji) elkerülése, vagy ha már a törés bekövetkezett, az újabb törések valószínűségének csökkentése.