Schroth neve elhíresült a gerincferdülés kezelésében. Nem hiába, a módszer megdolgozott az elismerésért. Közel 100 éve állja meg a helyét a gyógyászatban. Hol csúszhat mégis hiba a rendszerbe? Mint más hasonló terápiák esetében is, hibát az tud véteni, aki csinál valamit. Ez esetben a vizsgáló és kezelő személyzet, a beteg maga és adott esetben a szülő is. A kérdés csak az, hogy ki tudjuk-e ezeket a hibákat korrigálni.

Függetlenül attól, melyik oldalon állunk, egy közös cél felé megyünk. A gerincferdülésnek javulnia kell. Ez a folyamat pedig a szemünk láttára fog zajlani, ha mindent jól végzünk. A Schroth terápia helyes alkalmazása esetén, függetlenül a hosszú távú eredményektől, a kezelések minden egyes alkalmával azt kell látnunk, hogy a gyermek, illetve a felnőtt (!) háta szebbé, egyenesebbé alakul. Akár két perc alatt. Ha ez nem történik meg, nem lesz hatékony a terápia. Ha már arra a fél órára sem tudjuk kiegyenesíteni a gerincet, amikor kezeljük, mire számítunk hosszú távon? Mitől javulna meg?

A közelmúltban egy anyuka, aki laikusként csöppent a téma közepébe, azért keresett fel, mert az előző torna esetén még neki is feltűnt, hogy torna közben (!) görbébb a gyermek háta. Írhatnám, hogy csak neki tűnt fel, a kezelőnek nem. Elég szomorú történet, hogy ilyen kezelésekkel a gerincferdülés nem hogy javulni nem fog, hanem... Azt gondolom, ha mindenki, még laikusként is csak a józan észt követve gondolkodik, egyértelmű, hogy hosszú távú javulás is csak akkor várható el, ha az rövid távon a Schroth terápia közben is megtörténik.

Ez persze érvényes az otthoni gyakorlásra is, amikor a páciens saját maga, avagy a szülő segítségével végzi a terápiát.

Természetesen vannak komoly esetek, ahol ennek a javulásnak a mértéke nagy mértékben csökken a probléma súlyossága miatt, de ez esetben tovább kell lépnünk, akár például az operáció irányába.

Honnan tudhatja a szülő, hogy biztosan Schroth terápia az, amit végez a gyermek?
- a gyakorlatok minden esetben 4 alaplépésből épülnek fel:

1. alapkorrekciók (medence és törzskorrekciók),
2. nyújtózás (fejtetővel felfelé vagy medencével lefelé)
3. légzés (völgyekbe irányítva)
4. izomfeszítés (a gyakorlatokban különböző)

- a gyakorlatok egyik fő eleme minden esetben egy úgynevezett korrekciós légzés, amelynek bordavölgybe irányítását a betegnek külön meg kell tanulnia,
- a gyakorlatok alatti fő izomerősítés a görbület konkáv oldalára lokalizálódik,
- a gyakorlatok alatt a gerincferdülésnek „szépülnie kell”- akár a teljes egyenesedésig.

Figyelje meg magát és gyermekét a sikeres terápia érdekében!

Jó tornázást és további javulásokat kívánok!