Életünk során szinte mindannyian találkozunk a derékfájdalom problematikájával. Talán az sem meglepő, hogy a háziorvos felkeresésének fő oka is a háti- és derékfájdalmak. A legtöbb esetben a porckorongot tesszük felelőssé, mint a probléma kiváltója. De vajon milyen elváltozások játszódnak le gerincünk ízületeiben, kisízületeiben? Mindig a porckorong a ”hibás”?
Gerincünket felépítő csigolyák között helyezkednek el porckorongjaink, amelyek fontos szerepet töltenek be a függőleges irányú terhelés közvetítésében, továbbá biztosítják gerincünk teljes mozgásterjedelemét. 2 legfontosabb része: a külső rostgyűrű (anulus fibrosus) és a kocsonyás, belső mag (nucleus pulposus).
A külső rostos gyűrű szerkezetét tekintve főként kollagén alkotja és körülbelül 20 koncentrikus lamellából áll. Ezek a kollagén lemezek teszik lehetővé biomechanikailag a külső erők közvetítését a belső mag felé. A belső mag képes a vizet magába szívni és megtartani, így 80%-át víz alkotja. Így a mindennapos terhelés hatására a víztartalom változhat: függőleges terhelés során lassan préselődik ki a víztartalom. Pihenéskor, alvás közben pedig újra feltöltődik nedvességgel.
A porckorongot érintő betegségek valamilyen változást hoznak létre a külső gyűrű, vagy a belső mag szerkezetében, illetve az őket körülvevő szöveti környezetben.
A gerinc mozgását a porckorongok mellett a csigolyanyúlványokból álló kisízületek is nagyban befolyásolják. A gerinc különböző szakaszain más-más mozgást tesznek lehetővé a kisízületi felszínek. Igen sok panaszt tudnak okozni az elmozdult, gyulladt vagy akár elkopott ízületi felszínek, így gyakran nem is a porckorong tehet az aktuális derékfájdalomról.
1. Porckorong kitüremkedés, kiboltosulás
Bármelyik porckorongon kialakulhat, de leggyakrabban az ágyéki és nyaki szakaszon fordul elő. Az ágyéki szakasz sérvesedése derékfájdalmat és gyakran lábfájdalmat is okozhat, amelyet gyakran isiászként emlegetünk. Általában 25 és 55 éves kor között fordul elő, amikor belső mag még kocsonyás állagú; ugyanis az életkor előrehaladtával a mag „kiszárad”, így igen kicsi a sérvesedés esélye.
A folyamat kialakulhat igen lassan, évek alatt, de akár hirtelen rossz mozdulat, baleset kapcsán is.
A kitüremkedés kialakulásának első lépése a külső gyűrű feltöredezése, amelyen keresztül kitüremkedhet a belső kocsonyás anyag. Attól függően, hogy ez a folyamat még csak egy kitüremkedés, amely a porckorongot érő nyomás hatására kijjebb kerül, vagy már egy kiboltosulás, különböző panaszokat okozhat. A gerincvelői ideggyököt érő nyomás hatására a fájdalomérző receptorokon keresztül érezzük a derék, fenéktáji, térd fölötti vagy akár súlyosabb esetben térd alá sugárzó panaszt.
A legtöbb kisebb kiboltosulás a mozgás hatására pár hét alatt rendeződik. Ezekben nyújthat gyors segítséget a manuálterápia, McKenzie terápia, egyéb konzervatív terápiák.
2. Gerincsérv, porckorongsérv
Gerincsérvről, porckorongsérvről akkor beszélünk, amikor a porckorong kiboltosulásának mértéke elér egy olyan fokot, hogy semmilyen mechanikai erő nem képes visszanyomni. Súlyosabb sérvesedés esetén nem tud magától meggyógyulni a környező szövet és akár műtéti beavatkozásra is szükség lehet.
3. Idegbecsípődés
A hazai köznyelvben igen sokféleképpen használatos az „idegbecsípődés” fogalma. Az ideget többféle nyomás érheti, ami miatt becsípődik, beszorul, nyomás éri, leggyakrabban a kitüremkedő porckorong okozza.
Amennyiben az ideggyök, vagy az ideg bárhol a lefutása során nyomás alá kerül, „becsípődik”, képtelen lesz az elektromos impulzusok szállítására, így az adott izom beidegzése korlátolt, gátolt lesz. Ez az ideget érő károsodás fájdalommal, bizsergéssel, zsibbadással, érzéskieséssel, izomerő gyengeséggel és egyéb tünetekkel járhat. A tünetek mindig a megnyomódott ideg által beidegzett izmokat érinti. Így a nyaki gerincsérv biztosan nem fog lábba kisugárzó panaszt okozni, és fordítva is így igaz.
Mindezek mellett előfordulhat laza kötőszövetű vagy instabil ízületű egyéneknél, hogy egy rossz, hirtelen, instabil mozdulat hatására kórosan elmozdulnak a gerinc kisízületei és egy adott szegmentumban „becsípnek” egy kis idegszálat, izomrostot, stb. Ez lokálisan okozhat izommerevséget, jelentős, hirtelen jövő fájdalmat. Azonban ezek a panaszok a mozgásra igen jól reagálnak, amint ismét „bemozog” az érintett ízület, felszabadulnak a becsípődés alól a szövetek és megszűnik, csökken a fájdalom.