A gerincferdülés korai felismerésében kiemelkedő szerepe van a gyermeket körülvevő szakemberek: gyermekorvos, sportorvos, edző, testnevelő tanár odafigyelésének. A gerincdeformitások korai felismerésében gyógytestnevelők is segítségünkre szolgálhatnak, akik időszakos iskolai, mozgásszervi szűrővizsgálataik során a gyermekek többségénél még kezdeti stádiumban ismerik fel az elváltozást.

Mindezek mellett azonban fontos megemlíteni a szülők szerepét is, akik végigkísérve gyermekük fejlődését a mozgásrendszer fejlődése szempontjából, kritikus időszakokban (serdülőkor) kis odafigyeléssel, rendszeres testmagasságméréssel maguk is felismerhetk a betegséget. Ebben bizonyos külső jelek segíthetnek, melyek hétköznapi események (ruhavásárlás, közös strandolás) során feltűnőek lehetnek. A gyermeken furcsán állnak ruhái, a fejét oldalra billentve, a nyakát ferdén tartja, egyik válla magasabban, vagy előrébb áll, a medencéje oldalra tolódik, illetve elfordul, valamelyik lapockája eláll a hátától, a bordák aránytalanul kidomborodnak a háton (bordapúp), a gerinc másik oldalán pedig a bordák besüllyednek (bordavölgy), esetleg hátfájdalomra panaszkodik.

Mivel a kialakulásáért nagyrészt a genetika okolható, gyakran megfigyelhető családi halmozódás. Amennyiben a szülő tud a családban előforduló deformitásról, érdemes rendszeresen mérnie gyermeke testmagasságát. A rendszerint serdülőkorban tapasztalható hirtelen és gyorsan bekövetkező növekedés során a gerincet körülvevő izomrendszer képtelen követni a csontok gyorsabb ütemű hossznövekedését, megnyúlik, elgyengül, így a gerinc kiszolgáltatottabbá válik a rá ható erőknek és hatásoknak (hosszas ülés tanulás közben, testsúlygyarapodás, versenysport), s a gerincferdülés az esetleges genetikai alap talaján egyre látványosabb torzulásba kezdhet, illetve a már kialakult gerincferdülés gyorsabban romolhat. A családban tapasztalható genetikai hajlam esetén szorosabb ortopédiai kontroll (legalább évi egy alkalom) szükséges.

A betegség egyértelmű diagnózisának megállapításához az orvos vagy a gyógytornász fizikális vizsgálata szükséges. Ennek során a szakember feltérképezi az esetleges aszimmetriákat. A gyermeket állásban és előre hajoltatva megvizsgálja. A gerinc és a bordák lefutását, a mellkas tágulékonyságát diagnosztizálja, felméri a gerincet stabilizáló izmok erejét, valamint tónusát. Az időnként elvégzett röntgenvizsgálatok segítenek a diagnózis megerősítésében, valamint a görbület pontos lokalizációjában, formájának, illetve egyes sajátosságainak (egy csigolya elcsúszása, törés a görbület ívében, összenőtt csigolyák) felismerésében, ami pontosabb képet ad a későbbi terápiára nézve is.

A korai felismerés kiemelkedő fontosságú a terápia sikerességét illetően, hiszen minél hamarabb sikerül diagnosztizálni az eltérést, annál nagyobb az esély a progresszióstopra, vagy akár a teljes javulásra. Kisgyermekkorban, valamint a pubertást megelőző, illetve az azt követő pár évben a csontosodás javában zajlik, a gerinc még mobilis, könnyen korrigálható. A már kialakult, de még csekély mértékű görbület strukturális (a csigolyák alakját is befolyásoló) elváltozásai még nem kifejezettek. Célzott aszimmetrikus gyógytornával a csigolyák terhelése ismét egyenletessé tehető, megakadályozva ezzel az ék alakú fejlődést, a további torzulást. A zsugorodott izmok nyújtásával a gerinc mobilitása fokozódik s az elgyengült, megnyúlt izmok erősítésével együtt elérhető a betegség következtében eltolódott izomegyensúly helyreállítása. Rendszeres tornával az idegrendszer kóros beállítódása a gerincferdüléses tartáshoz is megelőzhető, ami a korrigált tartás beépítését könnyíti meg a mindennapokba.

A fiatalkorban elsajátított torna ideálisan beilleszthető a napi ritmusba is, így később fiatal felnőtt korban sem okoz majd gondot, időt szánni az egészség megőrzésére.