Gerincferdüléssel élni a nap minden percében kihívást jelent. Ez a kijelentés méltán tűnhet túlzónak, hisz’ nekem is csak akkor jut eszembe, amikor egy hosszabb nap után a hátam jelzi először, hogy a szokásosnál több terhelést kapott. Azonban gyógytornászként tudom, hogy a fájdalomért nem csak az alkalmi túlterhelés felelős. Ez hétköznapi folyamatok, behatások lassú, de kitartó működésének következménye, amik észrevétlen módon, de folyamatosan rontják a hátam állapotát.

A gerincferdülést fokozó hatások kapcsán sokaknak eszébe juthatnak a nehéz iskolatáskák, vagy bizonyos zökkenéssel járó sportok, tornagyakorlatok, amiktől óva intik a még növésben lévő gerincferdüléses gyermekeket. Nos, ezeket kivédeni nem mindig egyszerű feladat. Lemondani a kedvenc sportág versenyszerű űzéséről, vagy a trendi válltáskát hátizsákra cserélni, esetleg a testneveléstanárral alkudozni sokszor kompromisszumokat kíván meg. Én mégis azt mondom, hogy ezeknek az alapvető fontosságú lépéseknek a megtétele csak egészen kis szeletét képezi a gerincferdüléssel járó életmódváltásnak. A valóság ugyanis az, hogy léteznek olyan állandóan jelen lévő, az élettel együtt járó progresszív hatások amelyek kiküszöbölhetetlenek. Vegyük például a légzést, a növekedést, vagy a testünkre ható gravitációt. Egész életünkben,vagy az élet nagy részében létező dolgokról van szó, amiket eszünk ágában sem áll megszüntetni. Például annak is tudatában kell lennünk, hogy minden légvétel a bordapúpot tágítja, a gravitáció összenyom, a tinédzserkori rohamos csontnövekedéssel pedig képtelenek a gerincet egyenesen tartó izmok lépést tartani.

24 órás „ártalmak” a napi egy óra torna ellenében. Lehet hogy nem is volt olyan drámai a túlzás a cikk legelején? Az előbbieket átgondolva a javulás irányába hatni, vagy akár a gerincferdülés romlását feltartóztatni szélmalomharcnak tűnhet.

Mit lehet mégis tenni az ügy érdekében? Biztos van valami „trükk”, hiszen innen-onnan mégis hallunk nagyszerű javulásokról is. (Sőt! Egyesek úgy megfertőződnek, hogy átállnak a „másik oldalra”, és gyógytornászok lesznek… :-) )

Nos, a megoldás az idő faktor befolyásolásában rejlik. Nem feltétlen a napi több óra tornára gondolok, habár ez is lehetséges akár otthon, vagy egy-egy „INGER” programon való részvétellel. Általában azonban mindannyian szűkében vagyunk az időnek és itt kerülnek előtérbe a hétköznapokban is alkalmazható korrekciók. Mit értek ezek alatt? A torna alatt alkalmazott eljárások összessége elég látványos eredményt produkál,amit nem feltétlen szeretnénk az utca emberével, vagy az osztálytársakkal is megosztani. Azonban a korrigált tartást, vagy egy gyakorlatot elemeire szedve - úgy, mint korrekciós légzés, vagy a medence beállítás, esetleg egy-egy bordapúp feszítés - olyan kis tevékenységeket kapunk, amik már láthatatlanul beépíthetők olyan haszontalan hétköznapi eseményekbe is, mint például a buszra várás. Vajon ki venné észre, hogy a bordavölgyedbe veszed a levegőt, vagy esetleg a völgy oldali karoddal kapaszkodsz a villamoson. A megnyújtózott testtartás, akár kutyasétáltatás közben, szintén a diszkrét eljárások közé tartozik. Ülhetsz medencekorrekciókban az iskolapadban. Senkinek nem fog feltűnni, viszont naponta akár több óra korrekciós hatást nyersz vele. Otthon aztán még inkább bővül a lehetőségek sora. Sokan közületek rizszsákokkal rendezett helyzetben fekszenek, mikor tévéznek, vagy zenét hallgatnak. Érdemes megpróbálkozni a cilinder helyzettel is, mondjuk fogmosás, vagy főzés közben. Vannak, akik ebben a pozícióban mondják fel az aznap tanultakat. A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen, csak a kreativitásotok szabhat határt.