Részlet a Magyar Ortopéd és Traumatológus Társaság 2012. évi Kongresszusára készült előadásból: Az idiopathias scoliosis orvosi és fizioterápiás szakmai protokoll szerinti kezelésének megvalósítási lehetőségei a későbbi következmények tükrében

A scoliosis konzervatív kezelésében a szakmai protokollok helyessége az első lépés a gyermekek egészségének megőrzése érdekében. Ezek segítségével terelhető a gyermekkori ortopédiai megbetegedés olyan irányba, hogy felnőttként minimális esztétikai, funkcióbeli, esetleg fájdalommal járó mozgásszervi problémát okozzon.

A hazai szakirodalomban az alábbi, Egészségügyi Minisztérium által kiadott protokoll vannak érvényben a scoliosis ellátását illetően:
1. Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium és a Rehabilitációs Szakmai Kollégium, 2010.
2. Ortopédiai Szakmai Kollégium, 2006.
3. Ápolási Szakmai Kollégium és a Magyar Gyógytornászok Társasága, 2009.

Az orvosi protokollokat kielemezve a scoliosis kezelésére tett terápiás javaslat nem határozza meg a konkrét stádium szerinti terápiás eljárást, illetve az egyik protokoll konzervatív kezelésként az általános gyógytornát, gyógytestnevelést, gyógyúszást, sportot ajánlja, a másik protokoll csupán speciális esetekben ajánlja a specifikus gyógytornát.

A fizioterápiás szakmai protokoll a scoliosis Cobb fok értékek alapján történő konzervatív kezelését javasolja, továbbá a három dimenzióban történő kezelést ajánlja.

A protokollokat összehasonlítva szembetűnő az eltérő kezelési javaslat adása. Ez a páciens megzavarására igen, egyébiránt kezelési vonalként nem alkalmas. A szakmabeli különbözőségek a korai diagnosztika és speciális terápia akadályoztatását érik el. A terápia hatékonyságát veszélyeztetik.

Az orvosi protokollok a szimmetrikus terápiát helyezik előtérbe, amely a modern, hatékony gyógymódok elterjedését hazánkban negatívan befolyásolják. Egy nagyobb görbület esetén a szimmetrikus terápia a görbült helyzet stabilizálását segíti elő, nem a korrekcióját. Emiatt megkérdőjelezhető a terápiás hatékonysága.

Kérdőíves felmérést végeztünk pácienseink körében, hogy mielőtt rendelőnkbe érkeztek szakorvosuk milyen konzervatív terápiát javasolt. Pácienseink különböző életkorú, Cobb fok értékű, és különböző típusú idiopathiás strukturális scoliosisú páciensek.

A kérdőíves felmérés során nyert eredményekből az látszik, hogy a vizsgált mintának 20%-ban javasol a szakorvos testnevelést, gyógytestnevelést, 13%-ban úszást, gyógyúszást, 32%-ban általános, csoportos gyógytornát, 7%-ban sportolást, 7%-ban korzettet. Schroth-terápiát 6%-ban javasolt a szakorvos. A specifikus fizioterápia, Schroth terápia nem tud érvényesülni az általános mozgás mellett, holott 10 Cobb fok felett indikált a javaslat.

A vizsgált mintában nagyobb számban előforduló javaslatok – gyógyúszás, gyógytestnevelés, általános gyógytorna – nem tartoznak a bizonyítékon alapuló gyógyítás konzervatív kezelései közé. A kérdőív kiértékelését követően felmerülnek az alábbi kérdések is: Hány alkalommal voltak ott, milyen hatékonysággal működnek a gyógytestnevelés, gyógyúszás, csoportos gyógytorna órák? Miért nem a bizonyítékokon alapuló 3D-s kezelési metódust javasolják?

Fontos lenne, hogy a gerincferdülés kezelésében résztvevő szakemberek maximálisan ismerjék a társszakmák munkáját. A gyógytornásztól elvárják, hogy részt vegyen a rehabilitáció minden színterén kezdve a felismeréstől, a fűzőkezelésen, egészen az operatív ellátásig. A 3 dimenziós, Schroth-szerinti scoliosiskezelést maguknak az ajánló szakorvosoknak, fűzőkészítőknek, szűrést végző védőnőknek is meg kellene ismerniük.

Fontos kitekinteni a nemzetközi ajánlásokra, hiszen támpontot adhatnak a hazai irányelvek elkészítéséhez. Hiába van szakszerű fizioterápiás protokoll, ha nincsen mellette egy orvosi protokoll, ami alátámasztja azt és következetesen a hatékony gyógymódokat ajánlja, nem pedig az általános mozgást.