Hátfájdalmak gyakori panaszként fordulnak elő a felnőtt lakosság körében. Az orvosi esetek kb. 60%-át teszik ki, de kimutatott, hogy szinte minden ember élete során legalább egyszer átesik kisebb-nagyobb hasonló problémákon.

Leggyakrabban a gerinc derékszakasza érintett, de előfordulnak a középső vagy a felső szakaszon is panaszok. Annak ellenére, hogy a hátfájdalmak ilyen széles körben ismertek, a kiváltó okuk sok esetben mégis tisztázatlan marad. A felnőttek mellett sajnos nem kis mértékben már a gyermekeknél is felfedezhetjük a gerincproblémák kezdeti tüneteit. Napjainkban kb. minden nyolcadik gyermeknél felismerhetők tartáshibák. A csigolyák a növekedés folyamán nagyon érzékenyek például az egyoldalú terhelésekre. Az iskolatáska egyoldalon való viselése közrejátszhat növekedési zavarok kialakulásában. Az egyoldalú nyomás következtében az érintett oldalon a csontosodás idejekorán befejeződik, míg a másik oldalon tovább folytatódva jó alapot biztosít a gerincferdülés kialakulásához.

Szervezetünknek évezredek óta hozzá kellett szoknia a felegyenesedett tartáshoz. Gerincünk az evolúció folyamán nem csak védő, támasztó, hanem mozgatófunkciót is ellátó szervvé fejlődött, ami egy bonyolult anatómiai felépítést megkövetelve természetesen magával vonzza a funkciózavarok lehetőségeinek hosszú sorát.

A fájdalmakhoz vezető okok sokszor nem könnyen diagnosztizálhatóak. Lehetnek mechanikai faktorok (emelés, hajlás, csavarás), egy erőteljes behatás, vagy több tényező összjátékának eredményei, amik a stabil mozgásrendszert többé-kevésbé kibillentik az egyensúlyából. Egyoldalú, többletterhelések, hibás tartások, lelki problémák és nem utolsó sorban a stressz, mind mind hozzájárulhatnak az izomgörcsök, becsípődések, gyulladások kialakulásához. Érintett terület lehet a porckorong, a csigolyák közti ízületek vagy a gerincet körülvevő lágyrészek is. A porkorongból kiinduló probléma helyi, vagy az alsó végtagba kisugárzó fájdalmakat is okozhat. A porckorong előboltosulásával a porkorongrészletek és az itt található ideggyök is nyomás alá kerülhet, ami az ideg ellátási területének megfelelően jelez távolabbi területekre kisugárzó panaszokat.
A hátfájdalmakat negatívan befolyásolja az évek előrehaladtával fokozódó elhasználódás folyamata. Az egyes csigolyákat összekötő kisízületeknél fellépő kopások, beszűkülések a helyi panaszok mellet egyre inkább csökkentik a szervezet elérhető mozgástereit. Ritkábban találkozhatunk súlyos betegségek, fertőzések, daganatos megbetegedések, belső szervek okozta hátfájdalmakkal.

Általában jellemző, hogy kezdetben csak alkalomszerű fájdalmakról számolnak be a páciensek, majd az idő előrehaladtával egyre gyakoribb és erősebb, később maradandó fájdalom veszi át ezek helyét. Az akut, egyszerű fájdalomból a krónikus hátfajdalomig az út folyamatos. A krónikus panaszok hullámzóan lépnek fel, ami azt jelenti, hogy az akutan erősen fellépő fájdalmak közé be-be ékelődik egy-egy fájdalommentes szakasz, ami idővel egyre rövidebbé válik. Mivel a problémákhoz vezető okok ilyen széles tárházzal rendelkeznek, a terápia első lépése a helyes diagnózis felállítása, ami sok esetben már fél gyógyulást jelent. A terápia középpontjában a gyógytorna és a fizikális terápiák állnak, mint pl. masszázs, vízkezelések (hydro-, balneoterápia), melegkezelések, elektromos terápiák. A konzervatív terápiák mellett szóba jöhet gyógyszeres kezelés, injekció és végső esetben a sebészi beavatkozás is. A terápia célja a helyi gyógyítás mellett az egész szervezetre kiterjedő terhelési tolerancia emelése. A lazítás, tehermentesítés mellett a mozgékonyság javítása és a stabilizálásért felelős izmok tréningje mind helyet kap a terápiában. A stabilizálásért felelős izmok nevűkhöz hűen az ízületek, a mozgásrendszer stabilizációját biztosítják. A tréningnél alacsony dózisú statikus kontrakciók elérése a cél, majd a terhelés fokának növelése helyett a kitartási idő emelésével javítható az eredmény.

Ha a gerinc alsó szakaszáról beszélünk, a csigolyák stabilitását a mozgások során egy ún. Feed-forward mechanizmus biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a felső test vagy a végtagok hirtelen mozgásainál a mozgásokat nagy részben kivitelező nagyobb, felületes izomzat összehúzódását megelőzi a lokális stabilizáló izmok működése. A terápiában ezt az anatómiailag adott működést fel tudjuk használni a gyógyulás érdekében. A stabilizáló folyamat gördülékeny létrejöttéhez, a funkciónívó fenntartásához elengedhetetlenül fontos a megfelelő szenzo-motoros (érző-mozgató) kontroll megléte. Régóta ismert tény, hogy pl. a porcos eredetű panaszoknál a szenzo-motorika lecsökken. Gyakorlati módszerek, amik a szenzo-motoros tréninget magukban foglalják, sok éve használatosak és részei a legtöbb rehabilitációs metódusnak. A fő gyakoroltatás zárt működési láncban történik (távolabbi szegmentum fixált), ami lehetővé teszi a rendszer optimális stimulációját.
Amikor a lokálisan elhelyezkedő izomzat elért egy megalapozott, jó stabilizáló funkciót, előtérbe helyezhető a nagyobb, mozgásért felelős izmok tréningje. Ebben az esetben a terhelési nívó relatív magasra helyeződik. A kivitelezésnél figyelni kell az esetleges fájdalomra és a korrekt végrehajtásra. A gyakorlatokkal való előrelépéshez a terhelés fokozásánál nagyon fontos az egyéni különbségek figyelembe vétele. A tréning legmagasabb fokán a zárt láncú, magas csavarásos komponensű gyakorlatok foglalnak helyet, ami már az aktív sportolók szintjéig ér el. A terápia mellett fontos az általános kondícionáló tréning. Úszás, futás (megfelelő módon), biciklizés és más aktív sportok természetesen az egyéni eltérések figyelembe vételével beiktathatók a programba. Az otthoni gyakorlás és a hosszútávú utánkövetés kiemelkedő szerepet játszik a végcél elérésében és megtartásában. A tréning tudatosságot,célirányúságot követel meg, de megéri a fáradságot.

Néhány tipp a hátfájdalom megelőzésére:

Ülő tevékenységek esetén figyeljen a szék magasságának beállítására. A talpak a talajon, a térdek dérékszögben helyezkedjenek el. A hát tudatos egyenes tartása csökkenti a gerincre ható nyomás mértékét. Alvásnál figyeljen a matrac kiválasztására, nem sorolható az ideális kategóriába sem a túl kemény, sem a túlságosan puha matrac. Háton, vagy oldaltfekvés behajlított lábakkal, kedvező nyugalmi pozíciót biztosít a gerince számára. Ha hason szeret aludni, jobb ha egyik lábat behajlítja és egy kispárnát tesz alá, megakadályozva ezzel a csigolyák “lógását”. Nehéz tárgyak emelésekor hajlított térde ereszkedve, majd onnan magát feltolva emeljen, ne derékból. Érdekes összehasonlítás, hogy egy 50kg -os súly térdből végzett emelésekor kb. 200 kg, míg ugyanezt derékból végezve kb.700 kg terhelés nehezedik a derék csigolyáira. Fontos még az emelt tárgyak testközelben való tartása és az emelés közbeni csavarodás kerülése. Egy kis odafigyeléssel évek fájdalmait előzhetjük meg.