Szülés utáni pocakproblémák, avagy miért nem hasznosak a hátonfekvésből indított hasizomgyakorlatok rectus diastasis esetén?

2014.09.21.,

Terhesség során a magzat növekedése nagyobb helyigényt vetít előre, amihez a szervezet folyamatosan alkalmazkodik. Az elsődlegesen érintett terület a hasizmok területe lesz, ahol is az egyenes hasizom (a has középvonalában függőlegesen elhelyezkedő) megy át a legnagyobb változáson. A magzat növekedésével az izomzat megnyúlik, elvékonyodik, helyzete megváltozik, oldalra tolódik (lateralizáció).

A szülés után ennek a helyzetnek a rendezéséhez sok esetben külső segítségre van szükség. Hogy kialakul-e, illetve milyen mértékben ez az állapot, nagy mértékben függ az alkati adottságoktól, a gyermek nagyságától, a szülések számától, illetve hogy ikerterhességről van-e szó. Egyszerűen szólva, minél nagyobb a várandós kismama pocakja, annál nagyobb az esélye a rectus diastasis kialalkulásának. 1961-ben H. Winzeler svájci nőgyógyász A. Brügger munkatársával együtt a „terhes nő önvédő mechanizmusaként” írta le az egyenes hasizom szétválását (rectus diastasis), ahol a hasűri nyomás kiegyensúlyozására és a egy vénára (vena cava inferior) a magzat által direkt mechanikusan érkező nyomás kikapcsolása érdekében neurogén alapon változik meg az izomzat működése.

A rectus diastasis legegyszerűbb tesztelése hátonfekvésből indított fejemeléssel kezdődik. Ebben a pozícióben az egyenes hasizom (rectus abdominis) működését forszírozzuk és kézzel tapintható, illetve külső szemlélőként is látható eltéréseket észlelhetünk, mint például az izomzat előboltosulása, illetve oldalra húzódása.

Mi a terápia fő vonala?

Háton fekvésben a fej emelésével az egyenes vonalban kiváltott izommunka az elváltozás tesztelésére alkalmas, nem alkalmas azonban a probléma megszüntetésére. Az így elvégzett izommunka és gyakoroltatás folyamatosan a rossz helyzetébe kényszerítené az izomköteget. Jó esetben haszontalan, rossz esetben káros következményeket hagyva maga után. Az ilyen hasizomgyakorlatok, a rectus diastasis nélküli általános esetekben sem ideálisak. A létrejövő hasűri nyomásfokozódás miatt lefelé irányuló, az itteni szervek süllyedését provokáló erőket hoz létre, ami a húgyhólyag, a méh, a medencealapi izomzat normál helyzetét kedvezőtlenül változtatják meg és jó alapot képeznek egy későbbi inkontinencia probléma kialakulásához. Rectus diastasis esetén ezek a mozdulatok, gyakorlatok provokálóan hatnak a problémára.

A terápia célja az egyenes hasizom tonizálása, amit direkt tréninggel, mivel az izomzat rossz helyzetben van, nem érhetünk el. A siker eléréséhez a srégen elhelyezkedő hasizmok munkája szükséges, aminek segítségével elérhető rectus izomzat fiziológiás helyzetbe történő visszakerülésével a probléma csökkentése, megszüntetése. A gyakorlatok úgynevezett funkcionális gyakoroltatással történnek, a legideálisabb kiindulóhelyzetek az ülés és az alkar-lábujj helyzetek. A legfontosabb szempont, hogy nem direkt az egyenes hasizmot gyakoroltatjuk, hanem a körülötte elhelyezkedő hasizmokat, hátizmokat, medencealapot és rekeszizmot. A tréningben nagy szerepet kap a légzés is.

Horvát Krisztina

gyógytornász
Scolinea Gyógytorna