Sok szülő számol be arról, hogy…. nem tornázik a gyerek!

Bármennyire is hallunk sokszor manapság a gyerekek autonómiájáról, nem szabad elfelejteni, hogy ők jelenleg még a szülőktől függő helyzetben élnek és ennek a kapcsolatnak köszönhetően fognak tudni az élet különböző területein fejlődni és sikeressé válni.

Nincs ez másképp a gerincferdülés kezelésének otthoni tornájában sem. A szülő és a gyermek közötti jó kapcsolat az alapja annak, hogy sikeres legyen az otthoni torna. Ebből a szempontból az a kijelentés, hogy „nem tornázik a gyerek“ több sebből is vérzik.

Amíg így állunk hozzá, nem is fog! Nagy a szülői felelősség abban a folyamatban, hogy a gyermek sikeres lesz-e a gerincferdülés terápiájában. Mit is jelent a siker? Egészségügyi szempontból a romlás megakadályozása már az első sikerek közé tartozik, majd ezt követi a hőn áhított fokérték javulás. Ez a folyamat egy állandó kontrollt követel meg.

Személyre szabott támogatás

A szülő dolga leginkább, hogy megfelelően rá tudjon hangolódni a gyermekre és segítse, támogassa a kitartásban. A gerincferdülés, scoliosis, mint leküzdendő betegség, egy óriási feladatot rótt a gyermekre, de abban az életkorban amikor a gyermek még nem érett a folyamat súlyának teljes megértéséhez, a lehetséges negatív következmények felméréséhez és ebből fakadóan a megfelelő szintű felelősségvállaláshoz.
Az a félelelem, hogy ő ezzel a feladattal nem fog tudni megbírkózni, már elég egy leblokkoláshoz. Olyan érzelmi biztonságot kell adnunk a háttérben ehhez a témához, ahol a gyermek maximálisan érezheti, hogy a szülőtől támogatást kap a helyzet leküzdéséhez. Ne hagyjuk, hogy a gyermek magányosan menjen végig ezen az úton.
A napi „tornáztál már?“ kérdés és a rá adott „hagyjál békén“ válasz majd veszekedés az esetek legkevesebb százalékánál hozza meg a kívánt eredményt. Ehelyett például a „Meg tudnád mutatni, hogy megy az új gyakorlat?“ kifejezi a szülői érdeklődést a gyermek iránt, és magában hordozza azt a bizalomkeltő feltételezést, hogy ő már gyakorolta azt az új gyakorlatot.

Együttérzés vagy parancsolás?

Ahhoz hogy a gyermekkel szót értsünk a tornában és a korzetthordásban, együttérzőnek kell lennünk. Kívülálló parancsnokként diktálva, nehezen tudunk elérni célokat. De ha a gyermek érzni, hogy mellette állunk, segítjük neki megugrani ezt a lécet, sokkal jobban fogja engedni magát tolni előre a témában. Az empátia, türelemmel fűszerezve könyebb utat biztosít nekünk a „Tornázik a gyerek!“ mondat eléréséhez.

Sok, sok, sok kérdés

Nehéz egyedül szülőként a kezdetekben illetve hosszú távon is jól ellátni a segítő szerepet. Mi, gyógytornászok, igyekszünk segíteni ezen az úton nem csak a gyermekeknek, hanem az őket körülvevő környezet tagjainak is. Legyen szó szülőről, barátról, osztálytársról. Legközelebbi összejövetelünkön bőven lesz szó ezekről a nehéz helyzetekről. Ha úgy érzed, szükséged lenne Ránk, szeretettel várunk a 2016.02.27-én a Scolinea Rendelőben megrendezendő Scolis Szülőklub összejövetelünkön ahol gyógytonász, pszichológus és korzettkészítő ad majd választ a kérdéseidre és ötleteket a megvalósításhoz.

Bejelentkezés:

info@scolinea.hu