Segítség!-Nem tornázik a gyerek!

2014.10.21.,

A gerincferdülés kezelése csapatmunkát igényel: ortopédorvos, korzettkészítő, gyógytornász, szülők és a család és természetesen a gyermek áll a terápia középpontjában

Amikor felállítják a diagnózist, ez a csapat „beszáll egy hajóba ” és éveken keresztül, a gyermek kb. 18 éves koráig együtt küzd meg a viharokkal. Mint, ahogy egy igazi vitorláson, itt is mindenkinek meg van a feladata, de a cél közös, egy az irány, hogy a gyermek háta javuljon. A korzett és a mindennapi torna okozta nehézségekkel minden család szembesül előbb, vagy utóbb. Általánosan azt mondhatjuk, hogy a gyerek a kormányos, az Ő elköteleződése nélkül nem működik a terápia.
Közelebbről nézve azonban, a korosztály, az érettség, és a motiváltság alapján 3 csoportot tudunk elkülöníteni. Ahhoz, hogy megfelelően tudjuk kezelni ezt a kérdést, megtaláljuk a megfelelő motivációt, fontos, hogy tudjuk, gyermekünk hol jár ezen az úton, melyik csoportba tartozik?

„Minik” -10 év alatt

A legkisebbeknél nagyon fontos, hogy a terápia kezdetén a szülők a kezükbe vegyék az irányítást. 10 éves kor alatt még könnyebb a gyermekek napirendjét úgy igazítani, hogy a napi rutin része legyen a torna, ugyanúgy, mint ahogy megtanulják, hogy fogmosás nélkül nincs lefekvés. Ilyenkor is előfordulhat, hogy megjelenik a tiltakozás, viszont, ahogy pl. el kell járnia az uszodába, hogy megtanuljon úszni, ugyanúgy kell tekinteni a Schroth-tornára is. Ebben az időszakban nehézséget okozhat, hogy a családi időbeosztást kell megváltoztatni, ez a szülőket jobban megviselheti, mint a kisgyermekeket. A torna ebben a korban egy nagy játék, közös időtöltés, aminek a szülők és a gyógytornász kreativitása szabhat csak határt.

„Tinik”- 10-15 év között

Az első komolyabb „nem”-ek idején az ajándékozás, a jutalmazás is segítséget jelenthet. Nagyon fontos, hogy ne a mindennapi tornáért járjon jutalom, hanem hosszabb távú, reális célokat tűzzünk ki (pl. a következő kontrollra ne romoljon a görbület). Szem előtt kell tartani, hogy a külső motiváció hatékonysága idővel csökken. A kamaszkorban megjelenő dac általában nagyon erősen a torna és a korzett hordása ellen irányul. Más problémát okozhat, ha kisgyermekkortól az élete részévé vált a torna és mást, ha kamaszként kell elkezdenie a terápiát. A gyógytornásznak ilyenkor kiemelt szerepe van, kapaszkodót jelenthet egy független felnőtt bizalma. Eljön az idő, amikor ki kell küldenünk a szülőt a gyógytorna óráról, hogy fel tudjon oldódni a kamasz. Ha megnyílik egy tini, kialakul egy őszinte barátság, ez átvezetheti azon a nehéz időszakon, amit a személyiség kibontakozása, a hormonális változások, és a scoliosis miatti testi problémák okozhatnak.

„Kis felnőttek” - 16 év felett

Ebben a korban nagyon fontos, hogy a külső motivációnak át kell alakulnia belső motivációvá. Az esztétikai javulás, hogy belülről jobban érezzék magukat és a későbbi fájdalom megelőzése, a teljes életetet élhessenek, kulcspontjai a kitűzött céloknak. A tornában nagyobb szabadságot engedhetünk, megadva a lehetőséget, hogy önállóan válogassák ki a napi feladatokat, illetve, megtűzdelhetjük a tornát bónusz feladatokkal is, amelyeket szívesebben végeznek (pl.: a lapos hasért és a formás fenékért, ami a bikiniszezon előtt egy plusz húzó erőt jelent).

Nagyon fontos a személyes konzultáció, jelezze a szülő, ha nehézségeik vannak otthon a terápia során. A hullámvölgyekben, amikor nehezen, vagy egyáltalán nem működik az otthoni gyakorlás, több eszközt is ki kell próbálni: A havi lista vezetése a feladatokról, és a mérhető eredménytáblázat rövid távú célként motivációt jelenthet.
Egyes időszakokban a kőkemény szigor is segíthet, áthajtva őket ezeken a heteken. Ha komolyan abba szeretné hagyni a gyermek a tornát, „sokkolhatjuk”. Ha elmagyarázzuk, megmutatjuk a gerincferdülés korrekciós műtétjét, könnyebb és kevésbé fájdalmas útnak láthatják a sajátjukat.

Mint ahogy a versenysportolóknak, úgy egy gerincferdüléses gyermeknek, az a feladata, hogy végezze a dolgát, tornázzon. A sportolók naponta 3-4 órákat edzenek, a Schroth-nál egy-másfél óráról van csupán szó. Felmerül a kérdés, hogy mindezt miért is?
A sportolóknál nem tudhatjuk előre, hogy a gyerek sikeres lesz-e, bejut-e az országos listára, mégis hajtjuk. A scoliosis-nál sem tudjuk előre, hogy fog reagálni a háta a tornára, sikerül-e megállítani a progressziót, vagy javítani a görbületen, egyet viszont biztosan tudunk, ha csinálja a tornát, fájdalommentes, teljes értékű, boldog életet élhet! Amit sok esetben főként egy 30 fokos mértéknél nagyobb gerincferdülésnél sejteni lehet, az az, hogy kezelés nélkül rosszabbodásra számíthatunk. Annak pedig sok jó nem lesz a vége. A félévente, évente végzett kontrollok mindenképpen megmutatják, hogy milyen irányba halad a folyamat és annak alapján mehetünk tovább. Nem kérdés, megéri a küzdelem!!

Prókai Lilla Scolinea Gyógytorna

Prókai Lilla
gyógytornász, Schroth terapeuta
Scolinea Gyógytorna