Scoliosis kezelése felnőtt korban, irányvonalak, kritikus területek

2015.05.18.,

A felnőttkori gerincferdülés konzervatív terápiájának középpontjában más szempontok állnak, mintha növekedésben lévő gyermekről lenne szó.

A felnőttkorra kialakult strukturális elváltozások következményei fájdalmak és csökkent terhelhetőség képében jelenhetnek meg a páciens szubjektív panaszai között. Itt érdemes megjegyezni, hogy a fájdalmak kezelése elsőbbséget kap a korrekciós célokkal szemben. Mivel az életkor miatt már egy fixáltabb gerincoszlop helyzettel találkozhatunk, nincs okunk nagy félelemre a gyors romlás tekintetében. Statisztikai adatok alapján ismert a felnőttkori progresszió lehetősége, de jóval kisebb mértékben és hosszabb kialakulási idővel számítható.

A felnőttkori scoliosisok kezelésének két fő különbsége alapvetően a lokalizációból adódik. Ez esetben két irányvonalat kell szem előtt tartanunk. Az egyik a thoracalis, a másik a lumbalis és thoracolumbalis eltérések szerinti terápiás meghatározás. A thoracalis scoliosisok esetében, itt kiemelném a nagymértékű scoliosisokat, előtérbe kerül a légzésterápia, hiszen a mély bordavölgy különösen erős negatív hatással van mind a légzésfunkcióra, mind a cardiális funkciókra. A restriktív légzési érintettség célzott fizioterápiát követel meg, ami a völgy lazítását, nyitását és a légzésmechanika optimalizálását célozza. A paradox légzőmozgások megváltoztatása nem egyszerű feladat, de ha el szeretnénk érni a völgy oldali pulmonális felszabadulást, és ez által a szív munkájának könnyítését, nagy hangsúlyt kell fektetnünk ennek a területnek a kezelésére. A vitálkapacitás beszűkülésével emelkedik a jobb szívfél megterhelése (Weiss: Skolioserehabilitation, 2000, Thieme), ami nagyon erős alapot ad a légzésterápiás megközelítés előtérbe hozásához.

Extrém esetekben ahol ez a jobb szívfél megterhelés kimutatható tünetekkel is alátámasztott (EKG), nagyon óvatosan kell a mozgásterápiával eljárnunk. Elsődleges szerepük van a légzőgyakorlatoknak a terápia kezdetén. Maximális biztonsággal kell a páciens terhelhetőségi zónáján belül dolgoznunk, akkor is, ha ez egy lassabb terápiás folyamatot fog eredményezni. Kevésbé súlyos esetekben, ahol a terhelhetőségi szint magasabb, a korrekciós feszítéseket már korábban előtérbe hozhatjuk, amelyekkel a thoracalis derotáció stabilizálását érhetjük el. A thoracalis völgy lágyrésztechnikával történő lazítása még a stabilizációs fázist megelőzően szintén fontos része a terápiának.

Mit is jelent ebben az esetben a „kevésbé súlyos” kifejezés? Hol találhatjuk meg azt a határt ahol már cardiopulmonalis szövődményeket kell feltételeznünk? Általánosan elfogadott, hogy a 60 Cobb foknál nagyobb mértékű scoliosisok esetében tüdőfunkciós zavarok, illetve a cardiopulmonalis teljesítőképesség figyelhető meg (Ogliate, Levine, Smith). Más kutatások már 35 Cobb fok alatt is felfedezték a légzésmechanika megváltozását és a cardiolulmonális teljesítőképesség befolyásoltságát (Dikocco, Vaccaro, Weber). Figyelembe kell vennünk továbbá a hypokyphosis jelenlétét, mértékét, hiszen ez az elváltozás még nagyobb mértékben befolyásolja a tüdőfunkciót mint a bordavölgy.

Való igaz, hogy a derotációval kell sokat fogalkoznunk, de mindenképpen szem előtt tartva, hogy ne menjünk bele a „túlmobilizálás” fázisába. Számtalan tanulmány bizonyította már, hogy felnőtt korban is számolnunk kell progresszióval, ezt figyelembe kell vennünk, mindemellett a mobilizáció területén óvatosság szükséges. A felnőttkori scoliosis tartáskorrekciót azzal a fő céllal kell végeznünk, hogy elejét vegyük a túlfáradásból, statikai problémákból eredő fájdalmaknak, illetve pozitívan befolyásoljuk azokat.

Folytatás következik a lumbális lokalizáció témájával.

Horvát Krisztina
reg. Schroth instruktor
Scolinea Gyógytorna