Az idegrendszer mozgató szervrendszerünk fontos része, ennek megfelelően, főként az ideg-izom-ízületi rendszer kóros működése esetén nagyon fontos a terápiába való integrálása.

Az idegmobilizációs technika alapja az idegi szövetek és a környező struktúrák mechanikus kezelése, a fájdalom pozitív befolyásolása érdekében.
A test mozgásai egyenetlen nyomással és elcsúszással hatnak az idegi szövetekre, amelyek helyi és mechanikai tulajdonságaiknál fogva a mozgási képtől függőek. Ennek következtében mechanikai és fiziológiás reakciók jönnek létre az idegi szövetekben, mint pl. csúszás, nyomásemelkedés, meghosszabbodás, feszülés és a sejteken belüli anyagcsere megváltozása. Bizonyos zavarok, mint pl. gerincsérv, spondylolisthesis, ízületi instabilitás, túlterhelés a fiziológiástól eltérően hatnak az idegekre és a környező szövetekre.

A perifériás idegek a gerinccsatornából való kilépésük után több, potenciálisan szűk anatómiai szövetközti helyen áthaladva jutnak el a végtagokhoz. Ezeken az ún. “veszélyesebb” helyeken nagyobb az esélye az idegek kompresszió alá kerülésének is. A normál esetben dinamikus struktúrájú idegek csúszásra képesek, ami minden mozdulatunkat követ. Az előzőekben említett anatómiailag szűkebb tereknél ez a csúszás akadályozottá válhat, ami a nyomás alá került ideg nyújtási sérüléseihez, mikrolaesiókhoz vezet. További következményként gyulladás, heg, (ami az eddig is akadályozott mozgást még jobban rontja), majd krónikus idegkompresszió léphet fel.

Az idegek nyomás alá kerülésének több anatómiai oka is lehet. Előfordul statikai okból, amikor egy anatómiai csatorna (pl.:kéz alagút) szűkülete okozza a panaszokat, vagy dinamikus struktúrák elváltozásai következtében is (pl.: Musculus supinator). Ezeket a már meglévő anatómiai veszélyhelyzeteket tovább ronthatja egy rossz testtartás vagy bizonyos izmok ismételt összehúzódása. Az idegi kompressziók patofiziológiája nagyon komplex. A következmények nagy részben a nyomási felület nagyságától és ennek időtartamától függenek. Vizsgálatok igazolták hogy a kompresszióra adott szervezeti válaszreakciók a kisfokú gyulladástól a nagymértékű degenerációhoz vezethetnek. Egy nagyobb területre kiterjedő kompresszió talán nem károsítja elsődlegesen az idegeket, de a vérellátás romlása miatt másodlagosan ronthatja az idegvezetési képességet. A panaszok fájdalom, zsibbadás, érzéskiesés, súlyos esetben bénulás képében jelentkezhetnek.

Az idegmobilizációs technika alapja az idegi szövetek és a környező struktúrák mechanikus kezelése, a fájdalom pozitív befolyásolása érdekében. A módszer a fájdalomfiziológia idegi és környező szövetek mechanikus kezeléssel való befolyásolhatóságára alapul.


Kezelhető kórképek:

- idegi kompressziók (gerincsérv, spondylolysthesis, stb)
- idegsérülések (operáció után is)
- idegbecsípődések (isiász, lumbágó)
- alagút syndromák (karpal-, tarsal tunnel syndroma)
- thoracic outlet syndroma
- neurogén fájdalmak