Kezelés felnőttkorban

A felnőttkorú gerincferdüléses páciensek kezelésében nem csak a görbület romlásának megakadályozása, hanem a következményként kialakuló funkcióbeszűkülések (szív, tüdő) és a fájdalom befolyásolása a cél. A kezeléssel a vitálkapacitás, a bordamobilitás, a kardiopulmonális terhelhetőség növelését és nem utolsó sorban a fájdalom csökkentését kell elérnünk.

Mit várhatunk el, ha például egy 23 éves beteg gerincferdülés specifikus fájdalmakkal keres fel bennünket? Elmondása alapján 14 éves korában eldobta a fűzőjét, az akkorra már 10 fok alá csökkent gerincferdülése jelenleg a 35 fokot éri el? Ilyen és ehhez hasonló esetekkel gyakran találkozhatunk. A tizenéves gyermekek a felelősség súlyát nem érezve utasítják el a kezelést, aminek a későbbiek folyamán súlyos következményeit érezhetik saját testükön. Ezekben az esetekben óriási szükség van a szülői támogatásra. Később, huszonévesen a javulás lehetősége jelentősen lecsökken.
A felnőttkorban fellépő fájdalmak nem állnak egyenes arányban a görbület fokértékével. Kostuik szerint a felnőttkorban fellépő fájdalom a 40. és a 60. életév között a legerőteljesebb. A gerincferdülés fokértékének legerőteljesebb növekedése Caillens vizsgálatai alapján az 50. és a 70. életév közé tehető.
A fájdalom általában a besüppedt területekre lokalizálódik, de nem ritka az ellenoldal túlzott igénybevételéből adódó úgynevezett izomkifáradásos fájdalom sem. Célzott tréninggel, tartáskorrekcióval, szükség esetén melegkezelésekkel az érintett területek vérkeringése, teljesítőképessége javítható, ami pozitívan befolyásolja a fennálló fájdalmakat.
Az izomfájdalom mellett jellemző még az úgynevezett kisízületi fájdalom, ami a görbület konkáv oldali ízületi struktúráinak (tok, szalagok) beszűkülésére és az ellenoldaliak túlnyúlására vezethető vissza (emellett nem hagyható figyelmen kívül a gerinc csavarodása következtében kialakult ízületi helyzet sem). Súlyos esetekben a bordák medencecsonttal való érintkezése, az úgynevezett costo-iliaca syndroma is fájdalomhoz vezet.

Az imént említett esetekben a gerincferdülés specifikus tartáskorrekció még nagyobb jelentőségű mind a kezelésben, mind a korrekció mindennapokba való integrálásában.
A thoracalis (háti szakasz) főgörbületű gerincferdülés esetén a kezelés fő irányaként a vitálkapacitás, a kardiopulmonális terhelhetőség, a bordamobilitás növelését határozhatjuk meg. Ilyenkor, főként nagyfokú görbületnél (80-90 fok) számolhatunk ezen paraméterek csökkenésével, ami miatt a kezelés fontossági sorrendjében ezek javítása megelőzi a progresszió megállítását. Az egyéni terhelhetőség figyelembevételével fokozatosan, bizonyos esetekben akár csak légzési tréningekkel indítva építjük fel a kezelést.

Másik nagy kérdés a felnőttkori rehabilitációban a fűző használatának szükségessége avagy feleslegessége. Ez irányban relatív kevés eredményt tart számon a nemzetközi irodalom. Mindemellett elmondható, hogy a fűző használata még akár felnőttkorban is kedvező segítség a progresszió megállításában.

...folytatás következik...