A gyermekkor egyik legjellemzőbb tulajdonsága a mozgás.

Egyrészt azért, mert az értelmi és a fogalmi műveletek is a cselekvésben rejlenek, ezekből indul ki majd az absztrakt gondolkodás. Másrészt a mozgás az egyik legfontosabb eszköz, amely lehetővé teszi az idegrendszerre való ráhatást. Az egymásból létrejövő mozgássorok, mint elsőként a fordulás, a kúszás-mászás, a felülés, majd a felállás elengedhetetlen lépcsőfokok a gyermeknek, hiszen ezekből épül fel a későbbi bonyolult mozgások sora. Emiatt sem szabad sürgetni őket abban, hogy fejlődésük egyes lépcsőfokait átugorják.

A mai rohanó világunkban a szülő nem mindig szentel kellő figyelmet gyermekére, annak fejlődésére. Hagyni kell, hogy hónapról hónapra kibontakozhasson mind mozgásában, mind szellemi fejlődésében (a kettő összefügg egymással!). A szakorvosok megfigyelése rámutatott, hogy az iskoláskor kezdetére a gyermekek jelentős hányada nem terhelhető életkorának megfelelően. A fizikai erőt igénylő munkát nem bírják, sok gyakorlatot pedig el sem tudnak végezni. Igen gyakori a gerincferdülés, a tartásbeli rendellenességek, a mellkas- és gerinc deformitások, a lúdtalp, ami már lassan népbetegségnek számít. A szűrővizsgálatok arra is rámutattak, hogy ezen elváltozások kezdeményei már óvodás korban kimutathatók. Az óvodáskori pszichés és mozgásszervi elváltozások többnyire a túlterheléses betegségekre vezethetők vissza. Ennek oka, hogy a gyermekkel szemben támasztott elvárások nem állnak összhangban fizikai és mozgásszervi fejlettségükkel, azaz túlterhelik őket. Ha ehhez még egy mozgásszegény életmód is társul nagyobb a valószínűsége mozgásszervi betegségek kialakulásának.

Iskolás és serdülőkorban a gyermekek ugrásszerűen nőnek, ám izomzatuk nem tudja a növekedést ilyen gyors tempóban követni. Ezért célszerű fokozatosan terhelni a testüket, olyan sportokat választani, melyek idővel behozzák a lemaradást és fokozatosan erősítik az izomrendszert. Akiknél nem figyelnek erre a szakaszra, a fejletlen izomzatú gyermeknél, kialakulhat a hanyag tartás. Ilyenkor a háti szakasz domborulata fokozódik, a lapockák elállnak, a vállak és a karok előreesnek, a mellkas behúzódik, a fej előrehelyezett lesz. Ezek a gyerekek fáradékonyak, a tornaórán és a sportban nem tudnak megfelelő teljesítményt nyújtani. A hanyag tartásnál azonban szerencsére nincsenek rögzült deformitások, a meglévőket pedig tornával, izomerősítéssel lehetséges korrigálni. Ha hosszabb idő elteltével sincs változás, érdemes célzott tartásjavító gyógytornára járni.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért kell egy gyermeket 6-7 éves korában tartásjavító tornára járatni?

Később, ha a gyermek rossz tartása nem lett korrigálva, púpos lehet a háta, de akár komolyabb légzőszervi problémái is lehetnek. Ugyanis, ha a mellkasa egy rossz helyzetben van, ami akár évekig is fennáll, jelentősen beszűkíti a légzésfunkciót, aminek következtében az egész szervezet egyensúlya megbomlik. Az ízületeket tekintve megváltoznak a terhelési viszonyok és ha fiatalon nem a jó helyzetben (nem a terhelési felszínnek megfelelően) terheli a gyermek az ízületeit, csontjait, akkor megsokszorozza az esélyét annak, hogy 30 évesen már ízületi problémák, kopásos betegségek lépjenek fel.

A tartásjavító torna két fő részből kell, hogy felépüljön: az egyik egy életmódbeli tanácsadás a gyermeknek és a szüleinek, a másik pedig maga a gyakorlat része, azaz az erősítés. Az életmódbeli tanácsadás az iskolapadban való helyes ülést, a táskaviselés szabályait, a jó cipő tulajdonságait és a megfelelő (pihentető) ágy tulajdonságait is tartalmazza.

A torna során az első és legfontosabb, hogy a gyermek szeresse azt a mozgásformát, amit választott (ebben a szülő is sokat segíthet, vagy ha szükséges, változtatásokat eszközölhet). A szülőket is be lehet vonni a tornába, így könnyebben tudnak segíteni gyermeküknek otthon. Kiemelt szerepet kapnak a törzs izomerősítő gyakorlatai, hisz az alapot egy helyes testtartáshoz ezek adják meg. A medencétől kiindulva, felfelé haladva lehet a helyes és harmonikus tartást beállítani. A legnehezebb feladat talán az optimális tartás megéreztetése (a medence helyes beállítása). Ehhez segítségül szolgálhat egy kifejezett nyújtózás megtanítása, amely a felegyenesedés megéreztetésével egy jobb testtartásra vezeti rá a gyermeket.

Összegzésül:

Ha a gyermek egész óvodás korától hozzászokik a sok mozgáshoz, futáshoz, játékhoz, nem szükséges aggódni a szülőnek, mert így biztosított az út a kiegyensúlyozott, boldog és főleg egészséges felnőttkor felé.