A porckorongok két szomszédos csigolya között elhelyezkedő képletek, amelyek legfontosabb feladata a gerinc mozgékonyságának biztosítása.

A csigolyákat összekötő rugalmas kis korongok életünk során velünk együtt változnak. A felépítésük funkciójukat szolgálva egy belső kocsonyás állományt körülvevő rostos gyűrűvel jellemezhető a legjobban. A gyűrű a kis rostok révén egy masszívabb, erőteljesebb, de mégis rugalmas, míg a belső állomány lágyabb szerkezetű.

A porckorongjainkban a mozgásainknak köszönhetően folyamatos változások zajlanak. Ez mind alaki, mind szerkezetbeli változások. Mindenekelőtt a napszakok befolyásolják a porckorongok állapotát, az éjszakai nyugalom során vízzel telődnek, magasságuk normalizálódik, majd nappal veszítenek víztartalmukból, magasságuk csökken. Ezt könnyedén ellenőrizhetjük az autónk visszapillantó tükrének állításakor reggel és este, a két időpont beállítása általában eltér egymástól. A mindennapi mozgásaink során a porckorongok követik a mozdulatokat, összenyomódást és nyúlást engedve.

Az életkor előrehaladtával a vízvesztéses folyamat egyre erősödik, magasságuk csökken és sérülékennyé válnak. A csökkenő rugalmasságból adódóan kevésbé lesznek ellenállóak a külső környezeti hatásokkal szemben. Porckorongjaink a normál, nem túlterhelő mozgások kivitelezéséhez tökéletes segítséget nyújtanak, a helytelen irányú terhelések, nyíróerők kivédése azonban csak egy bizonyos határon belül képesek. Ezen határokat átlépve sérülnek, mikroszakadások következnek be a rostos gyűrű állományában. Ezen állapotokat a legcélszerűbb megelőznünk testmozgással, gerinctornával, helytelen túlterhelések elkerülésével a következményes tünetek, betegségek mint például a porckorongsérv (gerincsérv) elkerülése miatt.